Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

III. Olvasásszociológia

benne vennie. Van egy általános számonkérés szóbeli osztályzattal, és beszélgetés formájában kivitelezve, majd ezt követi a külön feladat is, amelyet minden tanulónak külön-külön kell elvégeznie, illetve be kell számolnia egyénileg a mű fejezeteiből, amelyet ő választ ki, és erről tájékoztatja a többieket is. A magyar irodalom klasszikus alkotásainak a befogadása a mai tanulók számára nehéz, s határon túli léthelyzetben még nehezebb, hiszen a tanulók nyelvi kompetenciája még viszonylagosabb, sok mindentől függ, de léthelyzetük sem ugyanaz (kétnyelvűség, multikulturalitás stb.), mint Magyarországon. Szükséges felkészíteni a tanulókat már az olvasás előtt és azt követően szóban és írásban, valamint egyéni feladatok alapján is számon kell kérni tőlük a kötelező olvasmányokat.

Szőke Zita magyartanár már augusztusban küldött e-mailen értesítést a tanulóinak arról, hogy mit lesz a kötelező olvasmányuk a tanév során, és ehhez mellékelt egy olvasmánylistát is. Ezt azért tette, hogy a tanulók már a nyár folyamán elkezdjék olvasni a kötelező olvasmányokat, és az olvasásukra több idő jusson. Október végére a tanulók elolvasták a Légy jó mindhalálig című kötelező olvasmányt, azt követően a tanárnő egy négyoldalas tudásfelmérőt tett a tanulók elé, és aprólékosan számon kérte az olvasmányra vonatkozó tartalmi és formai tudnivalókat, s ezzel elsősorban felmérte azt, hogy a tanulók tényleg elolvasták-e a művet. Majd a kötelező olvasmány szóbeli számonkérésére került sor, amelyet egy irodalmi klub keretében oldottak meg, egy kicsit hangulatosabb, teázással összekötött irodalmi órán, amelyet a magyartanárnő vezetett. Kiemelték azt, ami aktuális a műben még a 21. században is, de beszéltek arról is, mi a mű elavult tartalmi része, pl. a kollégiumi világ a múlt század elején, és a szegénység, amely akkor egészen más formában jelent meg, mint manapság (pl. ma már nem tévesztik össze a cipőkenőcsöt a vajjal, és ezen már a mai fiatalok nem is nevetnek). A magyartanárnő elsősorban a műben Nyilas Misi, a főszereplő lelki világának a bemutatására törekedett, mivel a mű alapmotívumának a főhős kitartását tartja fontosnak. Nyilas Misi kitartott az elvei mellett. Ezt a felismerést meg kell erősíteni a felnövekvő korosztályokban is, ebből a mai kamaszok is tanulhatnak. Egyébként a 9. osztályos tanulók elmondták, hogy a regény történetének az olvasása nagyon húzódott, lassan folyt, és ha a mű nem lett volna kötelező olvasmány, akkor önszántukból nem olvasták volna el, mert Nyilas Misi története nem rázta meg őket annyira, nem tartották eléggé tragikusnak a főhőst.

Viszont Móricz regényéről szívesen tanulnának az irodalomórákon, és erről a műről is szeretnének ismereteket is szerezni, de számukra kötelező olvasmánynak nem éppen aktuális mű. Ezt a véleményt csak hat tanuló fejtette ki azok közül, akiket Szőke Zita magyartanár tanít.

121