Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Nyelv, identitás, irodalom konferencia - Dr. Bence Lajos: A "Nyelv, identitás, irodalom"- tanácskozás elé
mint fönt láthattuk, „egyességben és ellenkezésben” lévén önmagával, furcsa kritikai, néhol bántó véleményformálásra, ítészi manírtól sem mentes véleménynyilvánításra. Mégis nagy dolgot cselekedett: nem csak irodalmi, de nyelvi „köztársaságot” is sikerült létrehoznia, melynek a fővárosa az Isten háta mögötti Széphalom volt. Egy olyan, egy tanszékből álló, mégis egyetemes tudományokat is érintő nyelvi-irodalmi Univerzitás létrehozásáig, melynek törvényszerűségeit az ízlésben tömörített műveltségi és szellemi felemelkedés szabja meg. Kazinczy nem kevesebbre vállalkozott, mint az esztétikai „Jón” túlmutató etikai „Jó” megteremtésére, ahogy a „Jót s jól”-ban tömörített epigramma-töredékben olvassuk. Mert csak a jól elvégzett munka és tisztességes igyekezet árán juthatunk el a ma is áhított Jó-léthez. „De addig,” - Petőfivel a nagy utóddal folytathatnánk - „addig folyvást küzdeni kell” ahogy tette a Fogságom naplója írója, aki 2387 napot töltött a birodalom hírhedt börtöneiben, Kufsteinben, Obrovicon és Munkácson. Nem véletlen, hogy éppen Petőfi érezte át annak a gigászi közdelemnek a nagyságát, amit ő folytatott nemzedékével és saját kétségeivel. Emlékező, a széphalmi mester „elhagyott” sírja fölött írott versében olvassuk: Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szívd csak A börtönök dögvészes levegőjét, Ás csak fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségneki ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar, O akkor volt az, midőn senki sem volt, Midőn magyarnak lenni Szégyen vala. (Széphalmon) 60 NYELM IDENTITÁS, IRODALOM konferencia