Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Hagymás István: Lét és nyelv - Létnyelv - nyelvlét
A határokat kerülvén, otthonra itthon lyukadtam ki, miközben egy furcsa versfélét véltem hallani, amely egyszerre szólt belőlem és kívülem: én lenni én nem tudni magyar élni külföld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren koponyánkból a habverő nyele kiáll világ pro - árjai világ kontra- árjai ez lenni vers szavak kínai falát megmássza a halál életfrázisait emberbőr kötésben adják ki írók nemzeti irodalmak generálisai és nem bírni nemzeti fogások erős szaga csinálni külföldből portable haza és menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér nem látni új látóhatár A versbéli két kiló kenyérnek, noha gyorsan morzsálódik, porlad, súlya van, de talán még ennél is nagyobb az a teher, az a tört magyar nyelv, amely az ittlétet dadogja... Domonkos István vajdasági származású, Svédországban élő költő, 1971-ben született versét, a „Kormányeltörésben-t”, amelyből egy részletet idéztem, meleg szívvel ajánlom mindenkinek, legyen honos vagy „dogyos”, helyes (akinek van helye - pl. a nap alatt) vagy helytelen, határon inneni, túli vagy határtalan, de vajon „O Európa hány határ?” Az első világháborút követően sokan idegenek lettünk, (őseinkben, utódainkban) szülőföldjeinken, a második világégés utáni diktatúrák pedig még tovább mélyítették a 24 LÉT ÉS NYELV konferencia és kerekasztal beszélgetés
