Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Nyelv, identitás, irodalom konferencia - Dr. Bernjak Elizabeta: Az anyanyelv és a kétnyelvűség
ők maguk sem akarnak megtanulni”. Az valószínűnek tűnik, hogy akarata ellenére senkit sem lehet megtanítani egykönnyen egy újabb nyelvre. Fontos a népakarat szerepe is. 2 A KÉTNYELVŰSÉG ÉS A KÉTNYELVŰEK 2.1 Kétnyelvűségben él az az ember vagy népcsoport, aki/amelyik két nyelvet ismer valamilyen fokon, és azokat rendszeresen használja is. E meghatározás szerint bízvást mondhatjuk, hogy a szlovéniai magyarok zöme kétnyelvű. Fontosnak tartom azt, hogy e széles meghatározás szerint elég, ha valaki a nem anyanyelvi passzív készségek (beszédértés és olvasás) terén mutat bizonyos kompetenciát, tehát nem kritériuma a kétnyelvűségnek, hogy valaki beszélni és írni tudjon a másik nyelven. A nem nyelvészek azonban általában mást értenek a kétnyelvűségen. Sokan csak azokat nevezik kétnyelvűeknek, akik mindkét nyelven tökéletesen beszélnek. Az ilyen embert a nyelvészek kiegyensúlyozott vagy balansz kétnyelvűnek hívják. A nyelvészek azonban a két nyelvet egyformán rosszul használókat is kétnyelvűeknek tekintik. Más nyelvészek az ilyen embereket gyakran nevezik félnyelvűeknek. 2.2 Mind a kétnyelvűek, mind pedig a bilingvizmus kutatói számára természetes, hogy a kétnyelvű beszélők normái mások mint az egynyelvűeké. Az egynyelvűek többsége ezzel szemben gyakran „keverékének vagy „nyelvromlás”-nak minősíti és elutasítja azokat a jelenségeket, amelyek a kétnyelvűek nyelvhasználatában ilyen-olyan mértékben, ám természetesen jelen vannak (vö.: Bartha 1999: 116). Még ha tekintetbe is vesszük, hogy a bilingvizmusnak számos egyéni változata létezik, a két nyelvet magas fokon, megközelítőleg azonos szinten ismerők esetében sem lehetséges a kétnyelvű repertoárban az egyes kódokat teljesen tiszta, elkülönült egységként kezelni. A nyelvnek való mindennapi kitettség mind konferencia NYELY IDENTITÁS, IRODALOM 115
