Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)

Kámaháza

& Kámaház; a

A szóban forgó falu lakói számát tekintve kicsi, hisz az 1930-as évek elején csak 21 ház volt itt. Lakói nemzetiségük szerint ekkor még mind magyarok voltak. Ám a királyi Jugoszlávia 1932-ben 20 szlovén családot telepített a faluba, ezzel lakossága magyar és szlovén lett. Önálló iskolája sosem volt. A gyerekek Radamosba vagy Göntérházára jártak iskolába. A faluban egy olyan tanult ember sem volt, aki a kis számú magyarnak az anyanyelvén való művelődésben segíthetett volna - mondta Varga (leánykori nevén Franc) Rozália, amikor megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra, hogy a kámaháziak is játszottak egyszer színdarabot.

A kérdésre azt válaszolta, hogy igen, sőt hozzátette, hogy van rá bizonyíték is. Az előkeresett régi fényképet nézegetve így emlékezett: Azért kezdtek 1946-47- ben ők is színdarabot tanulni, mert a környező falvakban akkor már a fiatalság több darabot is előadott és ők sem akartak lemaradni. Ezért megbeszélték, hogy ők is betanulnak egyet. Nehézséget jelentett azonban, hogy kevesen voltak. Olyan darabot kellett tehát választani, amely kevés szereplőt igényelt. Még így is be kellett szervezni a fiatalok közé három idősebb férfit, Sós Lajost (Mister a ragadványneve), Kovács Józsefet és Sós Flóriánt. “De még ezzel sem voltunk elegen” - mondta Rozália asszony. A szomszédos Göntérházáról is kellett segítséget kérni Füle Vendel és Bíró József személyében. A darab tanításában Kovács Ferenc segített. Az “Egy fertály föld” című darab főszereplője Rozália asszony lett, s mindannyian jó kedvvel és örömmel jártak esténként a próbákra. Kámaházán a nyár elején kétszer került bemutatásra a darab az egyik nagyobb falusi pajtában, s a falu apraja-nagyja megnézte. A második előadást a vidéki érdeklődők számára tartották. A siker nagy volt! Örültek a falusiak, hogy az ő ifjúságuk is képes követni a nagyobb falvakat. A csoport a darabbal Dobronakon is vendégszerepeit szép számú közönség előtt.

Kámaháza történetében egyedüli eset volt ez, róla a faluban levő néhány fiatal jóformán semmit sem tud már. Az utókor számára is csak féltve őrzött fénykép igazolja, hogy e kis faluban is próbálkoztak - mégpedig sikeresen - népi színjátszással.

84