Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Hodos
O Hodoš Hodoš a muravidéki magyar települések között a legsajátosabb helyzetben van. Északkeleten a szlovén-magyar országhatár zárja el az anyanemzettől, délen pedig már teljes egészében szlovén lakosságú a szomszédos falu. A nemzeti öntudat megőrzése érdekében tehát mindig kemény harcot kellett vívniuk a magyar nemzetiségű polgároknak - mondták mindazok, akik a falu művelődési életében aktív szerepet vállaltak. A műkedvelői-közművelődési tevékenységnek itt nagy múltja van, hiszen már a királyi Jugoszláviában is tudunk (1928 és 1940 között) magyar színművek bemutatásáról. Ezeket az önkéntes tűzoltóegylet vagy az ifjúság szervezésében vitték színre. írásos feljegyzés egy színmű itteni bemutatásáról a Muraszombatban megjelenő “Muravidék” című hetilap 1928. január 8-i számában olvasható: “A hodosi ifjúság a Skalics féle vendéglőben Szilveszter estélyén Hima Sándor tanító fáradhatlan közreműködésével jól sikerült színelőadást tartott. Színre került: a Popek című két felvonásos és a Tótleány című három felvonásos színdarab. A Popek című színdarabot előadták szlovén nyelven Tronlet J., Rozman A. és Sustersic, a Tótleány című színdarabban pedig szerepeltek Seek L., Dams B., Horvát Gy., Zsoldos J., Kercsmár J., Eőry D., Tamaskó L., Orbán R., Kercsmár J., Kercsmár L., Zsoldos L., Kercsmár M., Laczó R. Úgy a szlovén mint a magyar előadás a néző közönség szűnni nem akaró taps viharai közt folyt le és olyannyira megkedvelték mindkét nyelvű előadást, hogy kérik ennek mégegyszeri előadását annál inkább is, mert a helyszűke miatt nagyon sokan nem tudtak részt venni az előadáson. A fenti műkedvelők a szíves megjelenésért és folytonos tapsolásért e helyen mondanak hálás köszönetét a jelen volt néző közönségnek.” Megjegyzés: A darab címe a “Tótleány” véleményem szerint nem lehet pontos. Ilyen című darabbal ugyanis sehol sem találkoztam. Feltételezhető, hogy a “Noszty fiú esete Tóth Marival” című darabról van szó. Az 1941-45-ös időszakban e tevékenység újabb lendületet kapott, sőt a háború után is folytatódott. A visszaemlékezések szerint a helyi műkedvelő színjátszó csoport 1946/47 telén vitte színre a “Tépett rózsa” című darabot, amelyet kétszer mutattak be. A szervezettebb és hatásosabb művelődési tevékenység érdekében 1950-ben megalakították az “Őrség” nevű kultúregyesületet, amelynek tagjai lettek mindazok, akik a nemzeti kultúra érdekében valamit tenni akartak. Az egyesület lelkesen és eredményesen dolgozott. 1970-ig talán nem is volt olyan évad, melyben a színjátszó csoport nem mutatott volna be egy-egy színdarabot. Ezek pontos címeiről és időpontjáról azonban 1945-től 1960-ig írásos feljegyzés nem maradt fenn. Ezért még az élő volt szereplőkkel és azok segítségével kíséreltem meg összeállítani a betanult színművek időrendjét. Ebben Orbán Lajos és neje Irén, Kercsmár Albina, Tamáskó Ilona-Jolán és Vlaj János segítettek. 72
