Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)

Göntérháza

kárörvendők még egy rögtönzött dalocskát is szerkesztettek, mellyel még jobban meg akarták szégyeníteni a társulatot. A dal így hangzott:

Megbukott a színész gárda Négy hónapig készült rája Jaj de szégyellem magam.

Szép a visszaemlékezés, de több mint 40 évre visszamenőleg már nem is lehet mindent felidézni. Sok minden kiment már az ember emlékezetéből. És most? Az ifjúság zöme középiskolát végzett. Nem kevés a főiskolát vagy egyetemet végzettek száma. Minden faluban színpaddal, ülőhelyekkel ellátott kultúrotthon áll rendelkezésre. Tehát a föltételek látszólag sokkal jobbak valamely kultúrműsor bemutatására, mint hajdanában. És mégis egyre ritkábban kerülnek plakátok a régi szoknyásharang oldalára.

Valamikor három asszony összetalálkozott. A két beszédesebb szaporán váltotta a szót egymással, a harmadik, aki sokkal szótlanabb volt, csak hallgatott. Mire a két beszélgető rájött, hogy túl sokat beszélnek, megkérdezték a harmadikat: -Te Rozi, mért nem szólsz valamit? - Jobb a készet hallgatni - válaszolja amaz. Hát így vagyunk mi mindnyájan. A rádió, a televízió és a videokazetták világában megszoktuk, hogy a készet nézzük, hallgatjuk, és elfelejtettünk társalogni, beszélgetni egymással.

Sokszor már nem is tudjuk, hogy szomszédunk is van...”

Az első színjátszó csoport Göntérházán. A színmű címét elfelejtették.

58