Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Előszó
<§> Műkedvelő tevékenység - nemzeti azonosságtudat A Szlovén Köztársaságban élő magyarok huszonkilenc nemzetiségileg vegyesen lakott településen élnek a köztársaság északkeleti részén. A nemzetiségi terület hosszúsága mintegy negyven kilométer és a Magyar Köztársasággal határos. Ez a huszonkilenc nemzetiségileg vegyes magyar-szlovén település az országhatártól zömében hat kilométeres sávban van. A Szlovéniában, szűkebb értelemben Muravidéken élő magyarok sorsa igen hányatott volt. Az első világháború végéig ezer éven át ez a terület Magyarországhoz tartozott. A trianoni békeszerződés után az akkor megalakult Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták, amelyben 1919. augusztusától 1941. április 6-ig volt. Utána 1945. április 3-áig újra az anyaországához került. A II. világháború után újra Jugoszláviába került. Ez a Jugoszlávia már szövetségi államként működött, amelyben hat köztársaság volt, köztük a Szlovén Köztársaság is. A Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság 1991-ben széthullott, és Szlovénia önálló köztársaság lett. A fenti felsorolásból megállapítható, hogy a szlovéniai magyarok eddig már az ötödik hazájukban élnek. Ezek a múltbéli változások bizonyára nagy próbára tették a szlovéniai magyarokat, nyelvük, kultúrájuk és nemzeti öntudatuk megőrzésében. Az 1921. évi általános népszámláláskor a fent említett huszonkilenc nemzetiségileg magyarszlovén vegyes településen 15 779 személy élt, ebből 13 067 magyar, 2 395 szlovén és 317 egyéb nemzetiségű. A szlovéniai magyarok művelődési tevékenysége a két háború között (1920 - 1941) szinte említésre sem méltó. Ennek az az oka, hogy a királyi Jugoszláviában nem voltak meg ehhez a kedvező feltételek. A trianoni döntés után a magyar tanítók iskoláikat elhagyták, utánuk szlovénul oktató tanítók jöttek. Ezek aztán nem segítették, hanem akadályozták a magyar nemzetiség efféle kezdeményezéseit. A két háború közötti húsz év során csak Lendván, Dobronakon, Hosszúfaluban, Völgyifaluban, Petesházán és Göntérházán volt némi kulturális tevékenység, ami színdarabok bemutatásából állt. írásbeli dokumentáció azonban alig található erről, csupán fényképek maradtak az utókorra. Csak Lendván játszott darabokról maradt némi írásos bizonyíték is. Ezek főleg arra utalnak, hogy az akkori állami szervek igyekeztek megakadályozni a magyar nyelvű műsorok bemutatását. A lendvai Önkéntes Tűzoltó Egylet pl. 1927-ben engedélyt kért A Noszty fiú esete Tóth Marival c. darab előadására. A járási főszolgabíró azt a választ adta, hogy azt az állam nyelvén - tehát szlovénül - kell előadni. A határozat ellen a tűzoltóság fellebbezett a maribori Tartományi Hivatalhoz. Indoklásul arra is hivatkoztak, hogy szegény a tűzoltóság, azért a belépődíj tiszta jövedelme a tűzoltóké lesz. A Tartományi Hivatal azt válaszolta, hogy azzal a feltétellel hagyja jóvá a magyar 9
