Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Anyanyelvhasználat
ség létszámának, szerepének függvényében helyenként akár kölcsönös is lehet, mégis kétségtelen, hogy az idő múltával tendenciaszerűen a többségi helyzetben lévő nép beolvasztó hatása érvényesül. Trianon óta a magyarság egy része (nagyjából minden harmadik magyar) is kisebbségi helyzetbe kényszerült, s a helyén maradva más országhoz került kisebbségi magyarságnak szinte egyik napról a másikra változtak meg korábbi létföltételei, mindennapi életkörülményei, anyagi és szellemi kultúrája, valamint anyanyelve továbbélésének lehetőségei. Ez történt azokkal a felvidéki magyarokkal is, akik a trianoni békeszerződés után máról holnapra idegen állam kötelékébe sodródtak, s akik azóta folyamatosan ki vannak téve a többségi (szlovák) nemzeti nyelvi és kulturális hatásnak egyaránt. Ezt a folyamatot a többség és a kisebbség részéről különböző eszközökkel lehet befolyásolni. A nyelvéhez, kultúrájához, hagyományaihoz ragaszkodó kisebbség a többség beolvasztó hatását, ha megállítani nem is, ellensúlyozni, valamelyest csökkenteni mindenképpen tudja. Ezt a szlovákiai magyarság nagy része már régen fölismerte, és fönnmaradásáért tettekkel is igyekezett mindent elkövetni. Ékes bizonyítéka ennek pl. az az erőteljes, szinte össznemzetiségi összefogás, amely hat évvel ezelőtt a szlovákiai nyelvtörvény elfogadása után bontakozott ki, amikor a felvidéki magyarság szinte egy emberként emelte föl szavát anyanyelvéért, nyelvhasználati jogaiért. A közélet (az oktatáspolitika, a kultúra stb.) legkülönbözőbb színterein megnyilvánuló küzdelemben a felvidéki értelmiségiek (pl. az irodalom, a tudomány jeles képviselői, a különböző oktatási intézményekben tevékenykedő tanárok, továbbá újságírók és mások) oroszlánrészt vállaltak, s vállalnak ma is. A kisebbség számára mindenütt a világon, ha hagyományainak megőrzése lehetetlenné válik, ha kultúrájának éltető gyökerei pusztulni kezdenek, az anyanyelv marad az egyetlen mentsvár, amelyhez a végsőkig ragaszkodni tud, az utolsó szalmaszál, amelybe még kapaszkodni lehet. Ha a többség különféle hatalmi szervezetei a kisebbséget anyanyelvének használatában korlátozni próbálják, igazságtalanul és jogtalanul teszik. Akit ebben gátolnak, azt egyik alapvető emberi jogától fosztják meg, annak ezáltal legbensőbb énje, lelkülete sérül, emberi mivoltában szegényül. Ha a többség igazságos nyelv-és oktatáspolitikát folytat, a kisebbség hátrányai akkor sem szűnnek meg, a kétnyelvűségre való fokozatos áttérése és létszámbeli visszaszorulása még akkor is megállíthatatlan folyamat. Hogy a kisebbségi közösségek tagjai meddig és mennyire tudják féltett kincsként megőrizni nyelvüket, annak a valóságban több tényezőtől függő, sokféle változata lehetséges. Ezt a nyelvi helyzetet, nyelvállapotot Koncsol László, a sokoldalú szlovákiai iró a következőképpen jellemezte: “Vannak csak fülünkkel érzékelhető hasonulási jegyek: az idegen közegben élő ember halkabban beszél, zártabban ejti a hangokat, egyre idegenszerűbb a hanghordozása, jobban kötődik szülőföldje nyelvjárásához, végül a beolvadás előrehaladott szakaszán olyan keveréknyelven és romlott kiejtéssel beszél, hogy a hallgató alig tudja eldönteni, vajon az illető tanulja vagy felejti-e anyanyelvét. Tudat, tudás, elszántság, lelkierő, nyelvesztétikai érzék, hűség, nyelv- és kultúraszeretet, vagyis intellektus, érzelem, akarat és erkölcs - a teljes ember próbája folyik az élet nyelvi csataterein, főleg a peremvidékeken, s végvári csatározásaiknak egyaránt vannak győzteseik, sebesültjeik és elvérzettjeik”. (Az anyanyelvről. In: A hűség nyelve. Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről. Összeállította: Zalabai Zsigmond. Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava, 1987. 277-278; a továbbiakban igy rövidítem: A hűség nyelve.) Az anyanyelv megtartásáért folytatott “végvári csatározások”-at naponta meg kellett és meg kell vívnia a felvidéki magyarságnak, hiszen a szlovák nyelvi hatás az élet legkülönbözőbb színterein folyamatos és feltartóztathatatlan. A szlovakizmusok terjedése természetesen a mindennapi beszélt nyelvre is jellemző, használatuk a különböző mesterségek szókészletében viszont szinte kizárólagos, ugyanis a különféle ipari szakmák elsajátítása szlovák nyelven folyik. Az anyanyelv megőrzése a szlovákiai magyarság túlnyomó többségére vonatkoztatva azt jelenti, hogy a magyar nyelvű érintkezésben az ottani 65
