Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
hozzájuk. Bízom benne, hogy a szintézis, a tézis és az antitézis elvi feloldása kivált minden érintettben egyfajta katarzist, amely szükséges ahhoz, hogy a szlovéniai magyarság nyelvhasználati gondjairól, anyenyelvük-anyanyelvünk állapotáról, nem drámai műnemben még sok évig tanácskozhassunk. A “Melyik nyelv az elsődleges az Ön számára?” kérdésre heten a szlovént, nyolcán a magyar jelölték meg. Néhány indoklás: "Az elsődleges nyelv a szlovén, mert a többség ezt beszéli; és az is befolyásolja, hogy Szlovéniában élünk. A magyar nyelvet csak az iskolában beszélem...” "... a szlovén, elvégre Szlovéniában élünk, ezt beszélik Szlovénia-szerte. Persze ez nem jelenti azt, hogy elnyomom az anyanyelvem. Nagyon büszke vagyok rá, és otthon, s a magyarul beszélők között csak ezt használom.” “... a szlovén, mégpedig létkérdés, mivel a környezetem általában ezt beszéli. A hivatalban ezt a nyelvet használom, mert mindenre nem ismerem a magyar kifejezést. Ha viszont a családomra, a falumra gondolok, akkor mindenképpen a magyar az elsődleges. Szituáció kérdése...” "... a a magyar, mert ez az anyanyelvem, és ez nekem nagyon sokat jelent.” “...a magyar, de a szlovén is fontos. Mert ha az illető nem tud magyarul, nekem kell hozzá alkalmazkodnom. ” ”... a magyar, de a szlovén is valamiképpen dominál. Kétnyelvű területen élek, így nem nehéz mindkét nyelvet használni. Ha szlovén társaságban találom magam, szlovénul, de ha magyarban, akkor magyarul társalgók.” E bevezető kérdés után a “Miben áll a kétnyelvűség lényege Szlovéniában?” következett. Azt kértem, tapasztalataikat összegezzék röviden; íme az eredmény: “Az a fontos, hogy a szlovén nyelv mellett a magyar is hivatalos nyelv. Azt gondolom, hogy sok szlovén a magyar nyelvet lenézi, és nem becsüli, de vannak olyanok is, akik a kétnyelvűségben pozitív eredményeket is látnak” (szlovén anyanyelvű hallgató). “A két nemzet békés együttélésében. A magyar nemzetiség ismeri és használja a szlovén nyelvet is, de egyúttal a saját nyelvét köznyelvi szinten. A magyar nemzetiség teljesen egyenjogú a szlovénnal.” ”... hogy a két különböző nyelvet beszélő nép meg tud élni egymás mellett úgy, hogy kommunikálni tudjanak egymással. Nem csak egymás mellett, hanem egymással is...” ”... hivatalosan használható mindkét nyelv, habár a mindennapi életben nem mindig így van. A szlovénul beszélők kevésbé törekednek arra, hogy a magyarul beszélőket megértsék. Ugyan egyenrangúnak tartják a két nyelvet, úgy érzem, hogy néha hátránya is lehet az embernek, ha magyarul szólal meg.” ”... Szlovénia büszke lehet arra, hogy tengerpartján és a Muravidéken is kétnyelvűség van... A kétnyelvűség miatt sok ország (ahol ez nincs) csodálja Szlovéniát, mivel ilyen összhangot tudott teremteni. De olyan érzésem van, hogy Szlovénia ennek ellenére nem nagyon igényli a kétnyelvűséget...” “Sok minden, ami az elméletben nagyon szépen meg van fogalmazva, a mindennapi életben kudarcot vall. Azt hiszem, hiányzik a megfelelő hozzáállás, nemcsak szlovén, de nagyon sokszor magyar részről is...” ”... a szlovéniai törvény szerintem nagyon bőkezű a többi országgal elleniében - a muravidéki magyaroknak megvan a lehetőségük arra, hogy saját nyelvükön érvényesüljenek. Hogy ez mennyiben valósul meg, az már mitölünk függ.” A harmadik kérdés arra keresett választ, igényli-e a muravidéki ember a kétnyelvűséget, él-e lehetőségeivel. Csak néhányat a válaszok közül: “A magyar igen. Ha szlovén, attól függ, milyen beállítottságú. A magyarok élnek vele, mert Szlovénia ugyan a hazájuk, de lélekben mégis magyarok...” “... a szlovén is igényli akkor, ha gazdasági szempontból szüksége van rá. A magánéletben nem.” “A kétnyelvűséggel a magyar családok élnek, a szlovén családok lenézik a magyar nyelvet, a magyarok pedig nem élhetnek a szlovén nyelv nélkül. Persze vannak kivétetek is, és ezek sok optimizmust 49
