Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
Sociolingvistične okoliščine osvajanja standardnega slovenskega jezika v Porabju (Elizabeta Bern jak) A tanulmány a szlovén sztenderd elsajátításának szociolingvisztikai körülményeit taglalja a Rábavidéken. A rábavidéki szlovének kétnyelvűségére jellemző a nyelvcsere legtipikusabb formája, az anyanyelv fokozatos visszaszorulása, ami annak köszönhető, hogy e kontaktushelyzetben a közösségen belüli kommunikációban is egyre gyakrabban a domináns (magyar) nyelvet kezdik használni. Ennek oka a nyelvelsajátítás eltérő módozataiban rejlik. A legfiatalabb generáció a kisebbségi nyelvet már csak az oktatásban sajátítja el, ahol az anyanyelvet csak tantárgyként tanítják: másrészt viszont átmeneti állomásait jelenti annak a - nyelvhasználati és/vagy kompetenciabeli - változásnak, amelyet funkcionális, illetőleg strukturális nyelvvesztésnek nevezünk. A szlovén nyelvrendszerben bekövetkező módosulások két oldalról indulhatnak: egyrészt a magyar (agglutináló) nyelv direkt hatásának köszönhetőek (interferencia, transzferencia, kevert nyelv), másrészt a belülről induló változások eredménye (redukciós stratégiák, túláltalánosítás, analógiaképzés, egyszerűsítés). Teoretična izhodišča Glede na sociolingvistični polažaj manjšinskih jezikov, kijih za znotrajskupinsko komunikacijo uporabljajo etnične skupnosti v stični situaciji, je mogoče razlikovati dva procesa: ohranjanje in zamenjavo jezika. Za slednjega uporablja strokovna literatura tudi termin jezikovna smrt.1 Vsaka zamenjava jezika je posledica družbenih, gospodarskih, jezikovnopolitičnih in individualnih psiholoških dejavnikov. V manjšinski situaciji je pogost pojav, da državni jezik, jezik večine (Jv) potisne iz rabe jezik manjšine (Jm), ko pridejo govorci obeh jezikov pod skupni politični in družbeni sistem. Tako prideta v stik tudi jezika obeh skupnosti in sta prisiljena soobstajati zaradi novonastalih političnih meja. Jezikovne posledice takih družbenih sprememb poznamo kot leksikalno sposojanje, interferenco, transference in tudi kot nastajanje novega, mešanega oz. vmesnega jezika, po drugi strani pa tudi kot dvojezičnost, izgubljanje, rušenje oz. zamenjavo ali celo odmiranje jezika, običajno L1 (Jm) oz. širjenje in razvijanje L2 (Jv). Sprememba simboličnega okolja močno vpliva na rabo Jm: na komunikacijske norme, jezikovne funkcije in nanje vezana pravila rabe kakor tudi na sam jezikovni sistem. Te ugotovitve veljajo za dvojezično situacijo, ko dominantni Jv obvladajo in uporabljajo dvojezični govorci v čedalje več govornih položajih, v katerih so prej Jm. Tako jezikovno stanje je mogoče izkazati s kontinuiteto jezikovnega znanja, ki je najbolj določljiva s starostno stopnjo. Mlajša generacija razpolaga z večjo jezikovno zmožnostjo v dominantnem jeziku, potiskani jezik nepopolno osvijijo, če ga sploh osvojijo. Rušenje oz. potiskanje jezika torej pomeni, da po določenem času del govorcev ne bo več sposoben govoriti maternega jezika, četudi bo imel možnosti in priložnosti za njegovo rabo. Opuščanje in zamenjava jezika izhaja iz tega, da napor za obvladanje Jm ni v sorazmerju s “koristjo”, izvirajočo iz obvladanja tega jezika. Vse to lahko vpliva tudi na motivacijo za učenje in rabo jezika. Različna stopnja obvladanja maternega jezika je lahko tudi posledica različnih načinov osvajanja jezika (družinska oz. šolska dvojezičnost), lahko pa 39
