Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
rajzi különbségeket tükröz. A magyar nyelv a kétnyelvűség állapotában valójában társadalmi-nyelvi-kulturális-gazdasági tényezők függvénye. Minthogy a népnyelv/nyelvjárások alapvetően nem térnek el az irodalmi köznyelvtől, ennélfogva a népnyelvi háttér fontos éltetője lehet a magyarnak mint anyanyelvnek. A magyar és nem magyar anyanyelvűek számaránya egy helységben vagy egy régióban lényeges kérdés. A városi “diaszpóra-lét” felmorzsoló hatása a legszembetűnőbb például Burgenlandban (Ausztria), a magyar nyelvszigeteken: Oberpullendorf (Felsőpulya), Oberwart (Felsőőr) városokban előrehaladott a nyelvcsere folyamata. - A regionális különbségek okait jó lenne empirikus mélységében feltárni, noha a kontúrok megrajzolásához rendelkezünk megbízható ismeretekkel. A Trianon utáni nemzedékek nyelvi és nemzeti tudatának alakulásában az iskolai oktatás (nyelve) meghatározó. Az értelmiségi, alkalmazotti pályákon való érvényesülés lehetősége konfliktushelyzetet teremt az anyanyelv és az “államnyelv” között. Ezt súlyosbítja - különösen városokban - a diaszpórahelyzet. A társadalmi érvényesülés miatt bizonyos régiókban erősen pusztul a nemzeti identitástudat. A felsőőri magyar népsziget régiójában például ezt a jelenséget eléggé kifejlett állapotában tapasztalhatjuk. A nemzeti hovatartozás tudatának “váltása” - esetleg gyengülése - a nyelvcsere előkészítője. A burgenlandi őshonos magyarság körében a nyelvcsere (az anyanyelvvesztés) társadalmi jelenség! Mégpedig olyan mértékű, hogy nemzedéki szerkezetében a falusi-paraszti nyelvi kultúrát is megsemmisítéssel fenyegeti. így például Alsóőr (Unterwart), Őrisziget (Siget in der Wart) népnyelvét, pontosabban nyelvjárásait is ugyanúgy pusztulással fenyegeti, mint Felsőőr (Oberwart) nyelvét. Ilyen fokú nyelvcseréről nincs tudomásunk a Muravidékről. Sőt, 1976-ban, illetőleg 1977-ben és azt követően a kérdőíves gyűjtés és szövegfelvételek során pontosan az ellenkezőjét tapasztalhattam. A határmenti települések magyar lakossága - a hagyományos paraszti életmóddal kapcsolatban - szlovén kölcsönszavakat lényegében nem használt. A hangképzésben és a mondathanglejtésben feltűnő interferencia-jelenségeket csak szórványosan észleltem az idős, illetőleg középkorú adatközlőknél. 4. A továbbiakban szólni kívánok röviden azokról a nyugat-szlovákiai tapasztalatokról, amelyeket az 1972/73-as oktatási évben, a Komensky Egyetem Magyar Tanszékén dolgozva tapasztaltam. Spontán feljegyzéseket készítettem a szlovák kölcsönszavakról, valamint a nyelvtani interferencia-jelenségekről. Az adatok zömét a szóban forgó régióból származó magyar anyanyelvű - magyar szakos - hallgatóktól jegyeztem fel. íme egy kis statisztikai összeállítás az általam feljegyzett 111 nagy gyakoriságú kölcsönszóról. Tekintsük át az adatokat fogalmi körök szerint, százalékos megoszlásban: Fogalomcsoport A lexémák száma Százalékos megoszlás Közoktatás, felsőoktatás 37 33,33 % Városi életmód 20 18,01 % Közigazgatás, közéletiség 19 17,11 % Egészségügyi ellátás, üdülés 13 11,71 % Öltözködés, divat 10 9,00 % Élelmiszer 6 5,40 % Egyéb 6 5,40 % Összesen: 111 lexéma 99,96 % 37
