Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
Repülés Oltárijóba
ban azt, hogy sok svájci hegyi paraszt adta már el a birtokát otthon s vándorolt ki Kanadába, ahol nagy farmokon megtelepedve próbálnak szerencsét. A zürichi repülőtéren ingyen kapható helyi napilapból csak a kulturális részt kértem el és sajátítottam ki, s még a repülő felszállása előtt rávetettem magam a zürichi művész-szcénáról szóló cikkre és alaposan elmélyedtem benne. Alig olvastam mást, inkább a kinti látványt bámultam még akkor is, ha csak a fellegek különböző alakjaira és csoportosulásaira figyelhettem, vagy a repülő szárnyának színe- és formaváltozásaira, rezgésére, jegesedésére. Amikor pedig - és ezt bölcsen tették - kiosztották a fülhallgatókat, mindjárt kitéptem a csomagolásából, tüstént föltettem s jó zenéket kerestem a jobb oldali ülés támlájába szerelt rádión, és hallgattam a zenét szinte egész úton. Közben el-elnyomott az álom. Hosszabb ébrenléteim során azonban két film töredékét is láttam. Az első egy szcifi volt, inkább gyerekeknek való. A másik viszont egy megindító történet egy öreg, nyugdíjas bácsikáról, aki nekivág kis kaszálótraktorjával az amerikai kontinens többé-kevésbé egyhangú űttengerének. Az üt egyhangúsága folytatódik a táj, a kukoricások végtelenjében. Az öreg azért vágott neki ennek az útnak, hogy felkeresse beteg testvérét - akivel azelőtt tíz-húsz évig haragban volt -, s hogy kibéküljenek. E film java része az ő úti kalandjairól szól, melyek időközönként kissé feloldják, s élvezhetővé teszik az egyébként dögunalmas utazást. A harmadik film egy ismerős tévékomédia volt, de én akkorra már annyira megsokalltám a zenét is, a filmeket is, a kinti látványt is, meg magát az utazást is, hogy már alig vártam, hogy végre célba érjek. Erre alattunk - valahol az északi sarkkör közelében - szétfoszlott a felhőtakaró, széles kilátás nyílt a behavazott tájnak tűnő, úszó jégtömbök alkotta jégmezőre. Ismét érdekessé vált az utazás, ismét lehetett kibámulni az ablakon, s felvillanyozva oda-odavonni az útitárs figyelmét is. Érdekes módon e látvány még unott, rutinos útitársamat is megtévesztette, s behavazott hegyekről és fenyvesekről rebegett. Később egy fehér jégtömböt hajónak néztem s amikor erre is felhívtam utastársam figyelmét, az csalódottan és felocsúdva szárazföldet-álmodásunkból csak legyintett egyet, s unottan azt mondta, ez csak egy nagy jégtömb. A többi is, az a dimbes-dombos 7
