Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Cserélnék-e hazát házra?

CSERELNEK-E HAZÁT HÁZRA1?

Az új ténnyel, látogatásom eleinte hosszúnak tűnő idejének hat vagy tíz hétről drasztikus, öt hétre való lerövidülése tényével öcsém szomorúan szembesült. Szinte sértve, becsapva érezte magát, hisz az addigi három-négy héten és négy-öt hétvégén keresztül is elég keveset beszélgettünk, s keveset is voltunk együtt. A húgom is sajnálkozott, hogy eléggé rossz időszakot fogtam ki ottlétem idejének. A második hét végére, vagyis a harmadik ott töltött hétvégémre tervezgettük kiruccanásunkat a Niagara-vízesésekhez, de az eső közbeszólt.

Lehet, hogy a további kilenc nap alatt egyszer sem leszek az öcsémék lakásán, s szép nevelt lányát, Julie-t sem látom többé, s tán a Niagarára sem megyünk el, gondoltam beletörődve mindebbe. Olcsó kis vigasztalódásaim voltak. Például: be jó Volt, hogy az egyik ott töltött hétvégén unalmamban és kíváncsiságból körülbelüli méretben lerajzoltam a lakásuk alaprajzát. Ettől az az illúzióm támadt, hogy azt a lakást már úgy ismerem, mint a tenyeremet, szinte már-már az enyém is az a lakás.

Amikor egyszer a sógorom megjegyezte: „Be kár, hogy nem akarsz itt maradni! Szereted a tortát, tehát jó kanadai, jó »mandzsakék«, vagyis tortaevő lennél”, én ezt válaszoltam:

Igenám, itt maradnék én vagy visszajönnék élni Kanadába, de az otthon eladott összes cókmókunkért nem kapnék annyi pénzt, hogy azon megvehetném Kanadában a lehető legolcsóbb házat. Kezdetnek alighanem a „backyard”-otokban, a „swimming pool”-otol< mögött felállított kerti házikóhoz hasonló építmény lenne a lakhelyem, mert egy olyan kerti házikóra tán csak futná a pénzemből. Első munkám a „treestylist”, vagyis a fafodrász szakma lenne, amit már otthon is

64