Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Mókás félreértések öcséméknél

Mókás félreértések öcséméknél

Öcsém és ángyom úgy döntöttek, hogy szombaton is dolgozni mennek, hátha akad szombaton is nyiratkozást vagy hajvágást óhajtó vendég. Kezdetben minden napot kipróbálnak, s az ekképp szerzett tapasztalatok alapján alakítják majd ki későbbi rendes munka- és szabadidejüket, valamint szabadságukat.

Szombaton reggel, amikor megébredtem, ránéztem a Julie éjjeliszekrényén lévő ébresztőórára, s látom, hogy már nyolc óra is elmúlt. Ezeknek a dolgozó embereknek most már ideje volna felkelniök, ha még itthon vannak és alszanak, gondoltam. Vagy talán már el is mentek dolgozni«! Hisz oly nagy a csend az egész lakásban. Még a macska is alszik, sehol semmi nesz. Benyitok a szobájukba, s látom, hogy ők még édesen alszanak. Átvillan az agyamon az ötlet: ébredés közben készítek róluk néhány fotót, arról, ahogy épp fölébrednek a fényképezőgép kattanására, a vaku villanására, s a gép filmet tekerő zúgására. Csináltam is négy érdekes felvételt, jót nevettünk, aztán meg lehordták, hogy mit bolygatom őket reggel hat óra (!) előtt. Tisztáznunk kellett a félreértést az órákkal, megint nevettünk egy sort a helyzet komikumán, majd ők visszabújtak aludni, én meg csendesen kivonultam a konyhába olvasgatni, naplót írni, eszegetni, egyszóval agyonütni és mégis hasznosan eltölteni a hátralévő másfél-két órát újbóli felébredésükig.

Nem békültem meg azzal a ténnyel, hogy az én olcsó karórám öcsémék szalonjában maradt azon a formás, attraktív száraz csokron, miközben az öcsém karórája mégsem egészen az enyém. Ráadásul a dátum-mutatójának már rég, éjfélkor át kellett volna állnia az új dátumra, s nem az előző napi dátumot kellene mutatnia még reggel nyolckor is.

35