Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Sétám az Ontario-tóhoz Pickeringnél

a távolban látszott egy-két ház. Sejtettem, hogy azok ott már tóparti házak lehetnek. Az út másik oldalán viszont továbbra is érdekesebbnél érdekesebb házakat, meg az úttesten, az út szélén sportmezben játszó embereket láthattam és fényképezhettem. A következő, alig negyed órában nemcsak odaértem a tóhoz, hanem egy kis domboldalon kitaposott meredek ösvényen le is mentem a partra, a tó vizének közvetlenebb, lépésnyi, karnyújtásnyi, mondhatnánk veszélyes közelébe. Fotókat készítettem a tóról, a tó egy távolabbi partszakaszáról, egy hajóról a láthatáron, madarakról, a vízparton egy döglött halról, s gyűjteni kezdtem érdekes, kavicsszerűvé lecsiszolt fa- és kéregdarabokat, üvegdarabokat és egyebet. Eközben egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy valaki fenn áll a magas parton és figyel. Odapillantottam, először idegennek néztem, majd ráeszméltem, hogy az öcsém sokallhatta már a távollétemet, s eljött értem.

Segített felmászni a meredek parton, mint egy vén „holy man’’-nek, „medicine-man'’-nek, aki varázserejű, kincseket érő varázsszereket gyűjt. Kocsijában visszaröpítette az öreget, a Ruggyantát fodrászszalonja valós világáig-Egy ideig bírtam ott egyhelyben, majd ismét kalandos felfedezőútra indultam. Eme kaland és felfedezőút is hamar gyűjtögetésbe torkollt, s egy szép száraz virágcsokorral tértem vissza sétámról az üzletükbe. Kissé fanyalogva, de azért elfogadták a csokrot, amelyet értéktelenségéhez nem illő ünnepélyességgel és bókokkal körítve adtam át a fodrászpár nőtagjának. Azon nyomban találtak is

A TÓ ÉS A SZÁRAZFÖLD HATÁRÁN VIGYÁZZBAN ÁLLÓ, PARTOT VÉDELMEZŐ, MEGVISELT CÖLÖPÖK, PlCKERINGNÉL

31