Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Böngészés és ismerkedés az antikváriumban

ridge Publishers” adta ki Manitobában, 1985-ben.

J. S. Woodsworth könyve, a „My neighbour” Kanada szociális története. Ez is a torontói egyetem kiadványa. Végül találtam két szép, nagyformátumú képeskönyvet is, sok szép színes fotóval Kanada tájairól, lakóiról. Az egyiknek „The Colour of Canada” a címe, s Hugh MacLennan szövege hozzá az olvasmány. A másik könyvnek csak „Canada” a címe. Rupert O. Mathews szövege vezet be bennünket e könyv képeinek világába. Ezek a könyvek nekem kárpódásul szolgálnak mindazokért a látványokért, amelyeket nem láthattam Bruce Hutchison idegenvezetőm és sok más kanadai ember Kanadájából. Én csak a húgom, az öcsém, a sógorom és övéi, a torontói olaszok, s kissé egy hazánkfia, G. L. Kanadájából kaptam ízelító't, hát ezért szomjaztam másra is.

Néhány óra hosszat tartó könyvválogatás után odavittem a könyveket újdonsült ismerősöm asztalára, s két forduló után két félméteres magasságú könyvtornyot építettem belőlük az asztalán, azonnal előresietve a magyarázattal is, hogy „Aj vánt disz Buksz riszörvt for tumorrow. Aj kám tumorrov vit máj sziszter, vit kár, end si pej dö buksz, okejC’ Oké, mondta erre a borotvált, rövidre nyírott hajú, gömbölyded ember. Előhúzott az íróasztala alól egy üres kartondobozt, s belerakta az asztalára föltornyozott könyveket. Fölbuzdulva és nekibátorodva attól, hogy nem gördített akadályt a kívánságom elé, megkérdeztem még tőle, hogy kié az a festőállvány a kirakatban, amely mellett előző nap egy nagyszakállú embert láttam állni. A festőállvány a bátyámé, s az az ember a bátyám, mondta. Az antikvárium tehát e két testvér tulajdona, vállalkozása, vagy már a szüleik vállalkozása volt talán, s ők ezt örökölték. Elolvastam a nevüket kinn a cégtáblán. Olyan skandinávosan hangzott, s összefért az antikváriumban látott fivérek skandinávos kinézetével. Talán Olafssoní- De nem mernék rá megesküdni, mert a névben már nem vagyok egészen biztos. Kár, hogy mindig csak az emlékezetemre hagyatkoztam. Néha jegyzetelgethettem volna egy kis füzetbe.

Amikor este, a kései kiadós ebédnél beszámoltam a húgomnak és sógoromnak az aznapi antikváriumi élményeimről, ténykedésemről és megállapításaimról, hol hüledeztek az ámulattól, hol meg szörnyűlködtek. Húledeztek azon,

26