Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
A sógorom olasz rokonainál
rossz angol beszédét. Csakugyan rosszabbul beszélte a nyelvet, mint én, s azon ámuldozott, hogy én, aki csak öt hete vagyok ott, már milyen jól beszélem a nyelvet. A bari férfiú azzal vívta ki leginkább a sógorom haragját maga ellen, hogy többször is azt merészelte mondani, hogy majd ő is jelentkezni fog művezetőnek. Sógorom haragja amolyan szakmai féltékenység volt, a már befutott, s valamelyest felkapaszkodott ember haragja a felfuvalkodott kezdő iránt, ki rátermettnek merészeli gondolni magát OLYAN SZINTŰ munka végzésére, amit még ő, a rátermett is néha igen-igen nehezen végez el. Az olaszok az angol nyelvtudásomon kívül ezúttal mást is vártak tőlem: egykét olasz szót, mondatot vagy frázist, ugyanis elmeséltem egyszer a sógoromnak- még napokkal, sőt tán hetekkel ezelőtt -, hogy beszélgettem egy olasz festőművésszel Balatonfüreden, sőt akkor is, amikor a sógorom volt Muravidéken látogatóban, kaphatott egy kis ízelítőt olasz nyelvtudásomból, ha valamely angol szó helyett előbb jutott eszembe egy-egy olasz szó. Ezúttal azonban valahogy nem volt ihletem az olasz nyelvhez. Csekélyke olasz szókincsem ezúttal le volt lakatolva hét pecséttel. Pedig még igyekeztem is. Kerestem, kerestem a szavakat, mondatokat, frázisokat, de csak nem akartak előjönni, bármilyen serényen kapirgáltam emlékezetem labirintusában. Ehelyett mintegy kárpótlásul elmeséltük nekik, hogy a berlini „girl-friend''-em (barátnőm) barátnője torinói olasz lány, és hogy ő- mármint a „girl-friend”-em - volt nemrég Torinóban látogatóban barátnőjénél, s küldött nekem finom olasz csokoládét, de az megolvadt útközben, s be kellett tennem a „fridzs”-be, s csak aztán fogyaszthattam, miután ismét visszanyerte eredeti halmazállapotát. Azt is elmondtam, hogy augusztusra tervezgetünk egy kiruccanást Torinoba. Minden nemzet fia szereti, ha övéit emlegeted nekik, s hozzá szépeket mondasz neki róluk. Ezt a hatást észrevettem Torontóban is, meg később, Berlinben is. Berlinben két emelettel a barátnőm lakása alatt lakik egy Rozália nevű egyetemista lány, s azután, hogy meghívtuk őt egy partira, s ott meséltem neki ezekről a derék torontói olaszokról, akiket nemrég megismertem, s akik csak egymás közt szeretnek a leginkább élni, habár tudják tisztelni és szeretni a kivételeket is, azaz 124
