Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Lucy, Tony és egyéb kiebrudaltak esetei

Tony nemrég elcsüggedve, sírva panaszkodott a testvérének és a húgomnak, hogy két, első házasságából való gyermekével most ügy áll, hogy kiteszik őket az utcára, s nincs hová menniük. A sógoroméit háza elég nagy, befogadhatták volna őket, mégsem tanúsítottak irántuk ilyen szamaritánus gesztust. Ehelyett inkább a sógorom jól lehordta az öccsét, ellátta atyai jótanácsokkal, s utána szinte kirúgta. Tony egyszer állítólag elesett a lépcsőn, csak ügy magától, amikor a bátyja lótessékelte őt valamikor éjfél után. Egy-két nap múlva a sugárzó arcú Tony azzal- Tony és a lánya, Ashley, sugárzanak, sikermámorban úsznak. Tegnap még majdnem

HAJLÉKTALANOK, MA MÁR HÁZTULAJDONOSOK...

AZ ÚJDONSÜLT HÁZTULAJDONOS ÖRÖMMÁMORÁHOZ CSATLAKOZÓK A HÚGOMÉK NAPPALIJÁBAN (ÉN A KEDVENC KUTYÁMMAL, FoXY-VAL)

a hírrel jött, hogy vett egy házat, részletfizetésre, ott Markhamban, csak néhány utcával távolabb a húgoméktól.

Engem is felvillanyozott a hír, s a kíváncsiság, látni egy házat közvetlenül az előző lakó kiköltözése után s az új lakó beköltözése előtt, mintegy az interregnum stádiumában. Elmentem hát én is a kis csonka, anya nélküli lelkes családdal házat nézni. Nagy volt az öröm, lelkesedés, felszabadultság, bizakodás érzése bennük, s könnyen átragadt ez énrám is, habár mindehhez semmi közöm. Máról holnapra háztulajdonossá vált a család. Ehhez az kellett, hogy Tony meglátogassa a „mammát”, aki épp a torontói rokonoknál volt soros vendégségben, s esedezve előadja neki panaszát, s ígéretet tegyen neki, hogy mindig Tonyval és családjával élhet, ha ő is hozzájárul a nyugdíjával és megtakarított pénzével, mert ahhoz,

107