Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)

Göncz László: Segítették a menekülteket

frissen sütött kenyeret, illetve a tejet. Az első kocsiban, emlékezete szerint, a parancsnok ült a családjával, akinek éhes gyermekei örömmel fogyasztották az adományokat. A falusiak közül többen segítségükre siettek élelemmel. Anus (annak becézik ugyanis) arra is utalt, hogy mintegy fél esztendeig egy Bokros Edit nevű kislány velük együtt járt az iskolába, aki az egyik menekültcsaládból származott. A Bokros család alsólendvai tartózkodásáról Tomka György (1942) is nyilatkozott, aki szerint a Tiszaszentmihályról származó család 5-6 évig Alsólendván élt. Két gyermekük ott is született. A Tomka család mellett a Kocuván család is a segítségükre volt. Őszinte barátság bontakozott ki közöttük. Később feltehetően Ausztráliába kerültek.

Huzján (szül. Csiszár) Gizella (1925) arra emlékezett, hogy nagyon sok menekült család vonult végig Lendva utcáján abban az időszakban. Ő, mivel Lentiből származott, nagyon sokat ismert közülük, ezért amiben csak tudta, segítette őket. Mivel sokan közülük a radányi fürdő helyiségeiben voltak elhelyezve, háromszor meglátogatta őket, és vitt a számukra élelmet.

A szentlászlóiak küzül többen utaltak arra - Varga Oszkár (1934), Kocán Vilmos (1947), Kocán József (1973), aki édesapjára hivatkozott -, hogy Kocán Sándor pálinkafőzdéjében 1956 novemberétől több menekült megfordult, megmelegedett, ételt és italt kapott, majd általában másnap délelőtt, hintós fogattal, Muraszombat felé folytatta útját. Kocán Vilmos szerint kb. egy hétig tartott az intenzív átkelés a határon Szentlászló térségében. A menekültek között sok volt a család, nemegyszer csecsemő és nagyon idős ember is akadt az érkezők között.

4. Utószó helyett

E tanulmány keretében elsősorban az 1956. késő őszi Mura menti „hangulat” alakulásával kapcsolatosan kívántam néhány szempontot felvillantani. Ehhez szükségesnek tartottam elemezni a tárgyalt időszak köztársasági (szlovén), illetve szövetségi párttestületeinek néhány jegyzőkönyvét. A megállapításokat e tanulmány céljára és terjedelmére való tekintettel ezúttal csak részben említettem. Írásomban főképpen a jugoszláv (és szlovén) pártvezetés döntéseinek és akkori interpretációjának néhány fontos részét emeltem ki, amelyek a korabeli közvélemény alakulása szempontjából eddig kevésbé voltak ismertek. A korabeli források bizonyítják, hogy a pártérdek szempontjából átformáltak, manipuláltak az 1956-os magyarországi eseményekről közzétett információkat. A jugoszláviai politikai vezetésnek feltétlenül érdekében állt, hogy - bár elegánsan meg80