Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Göncz László: Segítették a menekülteket
Sánczi Ferenc (1927) lendvakecskési szülőháza az államhatártól mintegy harminc méterre van, a magyarországi oldalon. A később Rédicsre költözött ember arról számolt be, hogy az 1956-os forradalmat követő megtorlás után a sok ezer menekült közül a határátkelés helyszínéül többen Lendvakecskés környékét választották. A sűrű erdő kellő biztonságot nyújtott a menekülőknek, a határon pedig akkor már könnyen át lehetett kelni, mivel a korábbi években elhelyezett aknákat akkorra már felszedték. Ferenc több családot és egyént látott menekülni a jugoszláv oldalra, és arra is emlékezett, hogy az egyik magyar határőr jelképesen leadott néhány lövést, amikor valaki átlépte a határt. Azonban - amint neki is elmondta - nem a menekültekre lőtt.13 Lendvakecskéssel szemben, a határ szlovéniai oldalán a bükkhegyi dűlő található, ahol a szőlőparcellák mellett a 19. századtól családi házak is épültek. Onnan származik Fehér Mária, leánykori nevén Mujdrica (1943), akinek visszaemlékezésében fontos szerepjutott az 1956-os magyarországi forradalomnak. A menekültek közül ugyanis sokan kapcsolatba kerültek a bükkhegyi családokkal. A határon való átjutás azon a szakaszon, a sűrű erdőben, a hazájukat elhagyó emberek számára könnyebbnek tűnhetett. Szinte valamennyi háznál szívesen fogadták a menekülteket, és készültek arra, hogy némi élelemmel, pihenési lehetőséggel szolgálják őket. Azokban a napokban, amikor a legtöbben érkeztek, a bükkhegyi családok egy elöljárónak jelentették a menekültek érkezését. Az illető aztán elkísérte őket a jugoszláv határőrség helyi laktanyájába, ahol általában egy éjszakát töltöttek. Másnap az alsólendvai rendőrségre invitálták őket, ahonnan továbbszállították a menekülteket a szlovéniai gyűjtőtáborokba, amelyeket arra a célra hoztak létre. Mária emlékezete szerint a menekültek folyamatos érkezése elég hosszú ideig tartott, és nagyon sokan jöttek. Volt, aki egyedül érkezett, de voltak családok is jelentős számban, akik Bükkhegynél léptek az akkori Jugoszlávia területére. Az ún. granicsárok (határőrök) nagyon emberségesen bántak velük. Volt rá példa, amikor már hó esett, hogy az utat is letisztították a határőrlaktanyáig, hogy könnyebb legyen oda a faluból a közlekedés. A menekültek rendszerint elmesélték történeteiket, kiszolgáltatottságukat. Mária szerint a legtöbb menekültet komoly veszély fenyegette Magyarországon, azonban néhány olyan személy is érkezett, akik nem a forradalmat leverők sanyargatása elől menekültek, hanem elégedetlenek voltak a magyarországi életszínvonallal. Mária férje, a kapcai származású Fehér László (1933) az 56-os események idején Szabadkán járt iskolába. A tanárok nem akartak az eseményekről beszélni; bizonyára 13 Göncz László: Valahol Magyarországon, valahol Oroszországban. 47-55. 73
