Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Kovács Attila: '56-os magyar menekültek Szlovéniában
A közfelfogás a menekültek között az, hogy Magyarországon a forradalmat leverték, az ország szovjet megszállás alatt van, a Kádár-kormány a nép akaratával szemben tevékenykedik és nem nevezhető független kormánynak. A visszatérni nem kívánó személyek egy része kijelentette, hogy később, amikor úgy látják, hogy személyüket bántódás nem fogja érni, haza kívánnak térni.”'16 A magyar-jugoszláv tárgyalások során külön tényezőként merült fel az egyedülálló, Magyarországot szülők nélkül elhagyó, 18. életévüket be nem töltött fiatalok kérdése. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága már 1956 végén ajánlást készített arra nézve, hogyan járjanak el a hatóságok az egyedülálló és fiatalkorú magyar menekültekkel úgy Ausztriában, mint Jugoszláviában. A jugoszláv hatóságok az ENSZ említett ajánlását is figyelembe véve a fiatalkorú magyar menekültek ügyét a Jugoszláv Vöröskereszt hatáskörébe helyezték. A 14. életévüket be nem töltött kiskorúakról a Jugoszláv Vöröskereszt névjegyzéket állított össze és azt a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül eljuttatta a Magyar Vöröskereszthez. A Magyar Vöröskereszt értesítette a Magyarországon maradt szülőket, hogy gyermekük hazatérését írásban kérvényezzék a Jugoszláv Vöröskeresztnél. Ezt követően egy jugoszláv testület hozott döntést a kiskorúak sorsáról. Általában a szülők írásbeli kérésére a kiskorú menekültek minden további bürokrácia nélkül átadásra kerültek. A 14-18 éves, egyedülálló fiatalkorúak jugoszláv álláspont szerint maguk dönthettek arról, hogy haza kívánnak-e térni. Eme korosztály kapcsán a szülők csak értesítve voltak, a meghatározó a fiatalkorú nyilatkozata volt. A Jugoszláv Vöröskereszt 60 napos határidőt szabott, ami alatt a szülők benyújthatták írásbeli kérelmüket gyermekeik hazatérése érdekében. Ha a szülők ezt nem tették meg, vagy azért, mert ők is külföldön voltak, vagy, mert biztosítottabbnak látták gyermekük jövőjét Magyarország határain kívül, akkor a jugoszláv gyámhatóság engedélyezte a harmadik országba történő továbbvándorlást. A magyar fél hivatalos álláspontja szerint a fiatalkorú menekülteket egytől egyig vissza kellett volna adniuk a jugoszláv hatóságoknak, mivel a magyar jogszabályok szerint kiskorúak nem tartoztak a politikai üldözöttek körébe. A jugoszláv hatóságok a magyar állásponttal szemben viszont kitartottak amellett, hogy mivel a fiatalkorú menekültek Jugoszlávia területén tartózkodnak, a jugoszláv törvények vonatkozzanak rájuk.116 117 116 Mürber Ibolya: Az 1956-os magyar események hatása a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulására és a menekültkórdés. 77. 117 Uo. 79-80. 58
