Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Milliász Mária
ETNA Fiamnak Valamikor - mint gyermek a tükörben megcsókoltam magam, annyira vágyódtam az igazi Énemre, meleg ajkam a hideg üveglapon, édesanyám kiáltása: Mint csinálsz? Nem tudtam, és nem is akartam rá felelni. EMLÉK Zágorec-Csuka Juditnak Verseket írsz, amelyek megérintenek mert ismerlek a csillagidőkből, a kristályokban megbúvó otthonokból, a tévútjaink ijesztő látszatsötétségéből. Tudom, hogy mire vágyakozol, miért bosszankodsz, mi korlátozza a szívedet, hogy már nem tudsz nevetve örülni, tudom, mikor babonáztad meg lelkedet, hogy a földi tanulást választotta, és mennyire elővigyázatosan nyitod ki lelki szemed a felébredés utáni álmokban. Ma téged csókollak, véremnek vére, szerelmem szerelme. Újra hideg az üveglap - mögötte a kis Buddha, de az imám elér. Istenem, te mindenható, őrizd meg és gazdagítsd létezésének fényét, hogy a szépségben ismerje fel magát, a határtalanság örömében és az alkotásban, akaratod és az akarata szerint. Sokat megtanultunk a Szomorúságban és az örömben. Bárhol vagy, bennem vagy - tanítóm, az én óhajtott teremtményem, örökkévalóság édes nektári íze. Tarts ki, tövissel koronázott angyali lény, az út Haza vezet, figyelj a szíved hangjaira, hiszen önmagad teremtése vagy, a kettősség csak árnyjáték, a napi örömök vissza a csillagokhoz vezetnek, a pillanat teljessége felülmúlja a hazugságokat. A legszebb mese LENNI... MENNI... ÖNMAGAD LENNI... szabadon, saját akaratod szerint! 58
