Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Milliász Mária
A FÉRFINAK Szépségem és tüskéim vannak, hogy figyelmeztesselek, amikor vétkezel. Amikor csak markolsz, szorongatsz, csapkodsz és keresed, ami a testben nincsen. Nézzél és vegyél észre, csodálj meg, érintsél meg a szíved tekintetével, a virágaim szirmait élénkítsd meg lelked szépségét érezve, fogadj magadba és őrizd meg ennek a megszentelt voltát. Ettől több nincsen. És én ettől kevesebbet nem akarok. Az angyalok hitünk útján érkeznek hozzánk. VISSZATÉRÉS Visszatértem álmaim vidékére, amelyről sosem mondtam le. Bölcsebben, nyugodtabban és türelmesebben, de csalódottabban és üresebben érkeztem, hogy végigálmodjam életem. A patak melletti séta gyógyít, ha elhagyatott és egyedi is, mint a gondolataim. A pacsirta magasan az égbolton felélénkíti a szívemet, amely elfáradt a hazugságoktól és a képmutatástól. A lepke repülése és a tücsök cirpelése előcsalja a mosolyt a ráncos ajkamra, amely már nem számolja az éveket. Hív az erdő, hogy szívjam be a megmaradt bölcsességet, még mielőtt nyugodtan kinyitom a szememet. Sárga búzatenger, zöld szőlőhegyek, magasztos vár és a templomtorony, széles mezőség, és a kukoricaföld nedvessége, alakzatok, táplálék és emlékezés az ég örökös ajándékaira. Emberek nélkül. Emberek nélkül. Az emberek mindenfélék. 56
