Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
A népszínház és az amatőr színházak színpadai számára, már a muravidéki tájnyelven írt irodalom fellendülése előtt is, több drámai szöveg íródott muravidéki nyelvjárásban. A legnagyobb sikert ebben a műfajban Car Evgen színész és szövegíró érte el a Poredušov janoš (Poredus János) című monodrámájával, amelyet a Szlovén Rádió és Televízió meg is filmesített. Kedvező fogadtatásban részesült a Za napršnjek vedrine (Egy kis jókedvért) című regény is, amelyet 2003-ban adott ki Ftičar Jožef író és publicista, aki levélregény formában mutatja be egy dolinskói kis faluban zajló életet, a két világháború közötti időszakban. Némiképp más körülmények közt használták a tájnyelvet a Rábavidéken. Az ismert történelmi és politikai okok miatt a rábavidéki szlovének kapcsolatai az anyanemzettel egészen a 80-as és a 90-es évekig hiányosak voltak, ezért is volt általánosabb a tájnyelv használata 1945 után is a társadalmi élet különböző területein. A 90-es években, amikor kiszélesedetek és megerősödtek a kapcsolatok meg az együttműködés az anyanemzettel, az irodalmi nyelv használata csak lassan került be a rábavidéki szlovének nyelvhasználatába. így a muravidéki tájnyelvnek a sajátos rábavidéki variánsa maradt meg félhivatalos nyelvként és használatosként a hétköznapi életben, a templomban, a kulturális életben és még más területeken is. Ezért nem meglepő, ha a kortárs rábavidéki írók tájnyelven írják a műveiket. Mukics Ferenc mellett, akit már említettünk, Barber Irena és Holec Karel írók ismertek a rábavidéki irodalomban. Barber Irena a 70-es években kezdett el publikálni a Narodni kalendar évkönyvben, majd a rövid elbeszéléseit a Slovenski koldearban és a Porabje újságban is megjelentette. Történeteinek témáit a rábavidéki életből vette és két kötetben ki is adta: Trnova paut (Tövissel teli út, 1993, 10 történet) és Živlenje je kratko (Az élet rövid, 1998, 20 történet). Figyelmét három fontos területre összpontosítja a közelmúlt és a jelenkori rábavidéki életben, amelyek egyben három tematikai opust is jelentenek az elbeszéléseiben. Ezek a családi téma, a szociális-társadalmi helyzet és a paraszti világ ábrázolása. A családra vonatkozó elbeszéléseiben Barber főleg a házastársak, a rokonok, a szülők és gyermekeik közötti viszonyok leírását emeli ki. A partnerkapcsolatok bemutatásában legtöbbször az érzelmi kiüresedést, az unalmat és az elidegenedést, valamint a házassággal kapcsolatos elvárások meg nem valósulását követhetjük nyomon, amely többnyire a női főszereplőit sújtja. A társadalmi-szociális témát ábrázoló elbeszéléséiben legtöbbször a történelmi eseményeket emeli ki, amelyek sorsszerűén érintik az egyén életét, és egyéni vagy közösségi szorongásaiknak is forrásaivá válnak. Az elbeszéléseiben sokszor az 1956-os forradalmi évet használja fel, a parasztoknak nem kedvező szocializmus időszakát emeli ki, amikor be kellett szolgáltatniuk a terményeiket, és más kellemetlen eseményekkel is szembe kellett nézniük. Az újabb időkből pedig az átmenetiség jelenik meg tematikájában. A társadalmi-szociális elbeszéléseinek színterei nagyon szélesek, hiszen itt találkozik a városi élet a falusival, a proletár-hivatalnoki réteg a paraszti réteggel, de a múltban külföldre szökötteket is ábrázolja. A paraszti témáiban Barber a földművest a saját életerős kitartásában, földhöz kötöttségében láttatja. Habár tudja, hogy mindez könyörtelenül kiveszőben van, mégis őszinte szimpátiával viseltetik iránta. 35
