Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
A fordító munkásságáról
keletkezésének a körülményeit, nem érdekes a hely és a% idő. Szerelemről, szeretetni, barátságról szóló versek esetében ez még gyakrabban előfordulhat. Am Zágorec-Csuka Judit verseiben minduntalan tetten érhetjük, hogy hol is él ő, milyen »egyéb« problémák foglalkoztatják. ” Balazsek Dániel10 költő véleménye szerint Zágorec-Csuka Judit egy devalvált, mármár pandemoniummá („idegen istenek tűzhelyei, fekete hópelyhek”) sötétülő világ közepette áll, ahol „meghaltak a Múzsák” és „felvonultak a titánok, a káosz uralkodik”. Különösen erősen dübörög fel ez az érzés a „Vannak temetők” című versben. E kötetben is a meghasadt léttel áll a „21. század oltámélküliségében.” A szakadás viszont annak a közösségnek a meghasadt identitástudatával, sorsával függ össze, amellyel élete szakadhatatlanul össze van kötve, ahova visszahúzza minden: a muravidéki magyarsággal. Dr. Varga József megállapítja, hogy Zágorec-Csuka Judit sok versében többnyire a „ lenni vagy nem lenni” kérdéskör fogalmazódik meg. Tömör és terhes gondolatokat feszeget a Távozóban c. nyolcsoros „programversében” is. Hiteles tükörképe ez a mai muravidéki, kisebbségi magyar közösség viszálykodásainak, átkos tülekedésének a hatalmi pozíciók anyagias „bitorlásáért”: Lesznek még szekértáborok, érdekközösségek, kultúrkörök, irodalmi társaságok, fórumok, vegyesbizottságok, nyelvművelő csoportok, kihűlő tűzhelyek mellettparázstalan éjszakák, bábeli zavarok, kialudt mécsesek, meddő eszmék, csendes esők helyett jégverés, megrendült hitemben üres kelyhek, egy parttalan folyó árja sodor egy távoli éjszakába, s a köd már betakar. Vágyik egyfajta más világba! Egy jobb, egy szebb, egy emberibb és igazságosabb közösségbe, ahol a megértés, a másság megbecsülése és az érdem elfogadása az értékmérő mérce. Mozaikszerű motívumrendszerében kiábrándult csalódottságot jelenít meg új hanggal, színnel, mondanivalóval és esztétikai-irodalmi kifejezésmóddal. De a keserűség, a fájdalom és a „kitaszítottság” érzése mellett nem a belenyugvás, a lemondás, a meghunyászkodás, a „térdhajlítás”, hanem az élni akarás dominál nála szilárd elszántsággal: csakazértis megmutatom ennek a „komisz világnak”. Ahogy Ady írta Az Értől az Óceánig című versében: „Akarom, mert...” Ilyen Zágorec-Csuka Judit, az ember és a költészete is. Megalkuvás nélkül haladni a maga által kitűzött cél felé, bármilyen göröngyös is legyen az az út. Művei Viharverten: barátaimnak, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Top-Print, 1997. 76 p., illustr. ISBN 961-6232-03-7. Teljes szöveg: http://www.mekiif.hu/porta/szint/human/szepirod/modem/zagorec/viharverten 199
