Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Dráma - Huzjan, Zdenko: Kapcsolatok (novellarészlet)

bort túlélőknek az emberek visszaadják az eltulajdonított bútoraikat, amelyek még megmaradtak. Felvállalták az elhanyagolt temető gondozását is, amely a város szélén volt, ahol a volt bankár, a mostani számvevő, idővel síremléket állíttatott az eltűnt közösségének. A kő megvásárlásáért és a feliratozás kivitelezésért, valamint a síremlék felállításáért felajánlotta a kristály csillárját és az óráját. Ezek voltak az utolsó vagyontárgyai, amelyet a ház bizonyos részével együtt visszaadtak neki, mint volt tulajdonát, amikor megjött.

Kinyújtotta a kezét a fekete írógép fölött és a lány elé tette a felnyitott levelet, amely idegen nyelven volt megírva. A lány félig hallhatóan elolvasta azt, amit a levélben írtak és aztán valamelyest hangosabban fordította le mondatról mondatra, amiből kiderült, hogy hívják őt az újonnan megalapított országukban, ahol kitanulhatna egy szakmát saját választása szerint, és ahol biztonságosan és méltóságteljesen élhetne. Nézte a lányt az ölében levő levéllel, az összecsukott kezét az asztalon, amelyet már nagyon jól ismert, aztán egyenesen a szemébe nézett. Minden tőle függött.

Felállt és az ablakon beszűrődő világosság felé nézett, így leplezte izgalmát, röviden elmondta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a lánynak teljesüljenek a vágyai, és hogy ott majd minden jobb lesz, mint itt, ahol sokszor háborúk dúltak.

Az egyetlen barátnői a könyvek voltak, főleg a szépművészet területéről, arra törekedett, hogy a raktárból, ahol még megőriztek könyveket, és amelyeket még nem loptak el, kiválaszthasson néhányat, megfelelő tartalommal. Az ajándékkönyveknek szavak nélkül is nagyon megörült, csendes, csak rá jellemző csillogással a szemében. Aztán lehajtott fejjel vézna keblére szorította az ajándékot, és ez úgy tűnt neki, mintha a törékeny, hátralevő életét ölelte volna át. Azt szerette volna, ha azok a könyvek, amelyeket magával fog vinni a hosszú útjára, részei legyenek a vágyainak is. A fájdalmak suttogásait szavak nélkül tűrte, szomorú mosollyal, már régen várt rá, és ez a magasztos, de egyszerű őszintesége segítette élni, és megérteni az életet.

Amikor együtt lapozgatták a a könyvet, amelyben ókori görög istenek és istennők voltak, megengedte neki, hogy megérintse a játékos hajtincseit és a sápadt ajkát, majd megérintette a homlokát, amely kimondhatatlan gyöngédséggel volt teli.

Vasárnap délutánokként a víz mellett üldögéltek, meg az erdőben a város alatt, és a lebegő messzeségbe néztek, ahol világos felhők hömpölyögtek és röpködtek a könnyed fecskék. Szívesen üldögéltek a kert árnyékában, ahol ő álmodozóan rajzolt, gyűjtötte a leveleket és a réti virágokat, megengedte neki, hogy mellé üljön, amikor a rajzolás köz144