Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Dráma - Ružič, Ernest: Érd (regényrészlet)
házban. Most már rendezett a parasztház környéke, szükséges lesz a kaszálás is és segíthetünk a paraszti munkákban. Szeréna átadta magát nekem könnyed nőiességével, közben remegett minden porcikája. A levegő is megmozdult a szavaink körül. Ma újra beleszerettem Szeréna fehér, gyöngéd, vékony nyakába, amelyet egyre jobban befedtek világos, dús, gyönyörű hajtincsei. Habár még nem láttam, hogyan készíti el a frizuráját, végül is mindig csinos volt, mintha csak ezzel foglalkozott volna. Az arcán csak annyi volt a festék, amennyi szükséges volt a bőréhez és a szemeihez. Nem mondtam meg neki, hogyan fesse ki a szemét, de mindig úgy festette ki, hogy természetesen és egyszerűen hatott, mintha kútvízben mosakodott volna meg. Ebben a mi világunkban, Szeréna világában és az én hálószobáméban újult meg igazán életünk. Amikor erről beszéltem, felszabadultan nevetett és újra meghívott az ő világába. Akkor is, amikor az az érzés gyötört, hogy egy nagy fekete golyóba vagyok bezárva, amely mint egy nagy hógolyó gurul lefelé a hegyoldalon, és egyre nagyobb és nagyobb lesz, és átgurul a hegy szélén, és folyamatosan esik egy ismeretlen világ ürességébe... Néhány májusi napot Szerénával terveztem eltölteni valahol, ahol még nem voltunk, ezért Görögországra esett a választás, de nem akárhogyan, hanem kocsival. Ennek az útnak a feszességét azzal próbáljuk csökkenteni, hogy nem lesz meghatározott célja, így megállunk Újvidéken, ha nem lesz üres szoba a szállodában, elutazunk Belgrádba, vagy még tovább, vagy adott esetben a kocsiban alszunk.- Ha Görögországig nem jutunk el, akkor is érdekes lesz az utazás — mondja rajongva Szeréna, amikor a tíznapos szabadság eltöltéséről beszélgetünk.- Az én meglepetésem egy kicsi, jó minőségű digitális kamera lesz, amellyel képeket és hangokat rögzíthetünk a szürkületben.-Mindig is ezt szerettem volna. Gyanús vagy nekem, hogy néha olvasol a gondolataimban. A különbség kettőnk közt csak abban van, hogy én riportokra is számítok, amelyekhez a volt Jugoszláviában szerzek majd élményeket, te meg csak kettőnkre gondolsz.- Igaz, hogy most, amikor készülődöm a tíznapos kirándulásra, amelynek végállomása a görög tenger lesz, olyan merész voltam, hogy nem gondoltam a te újságírói terveidre. A tudatalattimban valami zajgott a te riportjaidról, de ez nem jutott felszínre, hidd el.- Még nem hallottad azt, hogy az újságíró csak akkor nem újságíró, ha már halott?- Szeréna, te nem vagy újságíró, te újságírónő vagy, habár a mi nyelvünk nyelvtanilag nem választja szét a két nemet, de meg vagyok győződve, hogy te nagyon is újságíró-nő vagy.- Bocsáss meg, látom, hogy téged a komoly dolgok nem érdekelnek.- Te bocsáss meg, mert ez mind igaz. Csak a mi tíz napunk érdekel, bár van valami még, de az Érd-Plavica Társaság nem úszik el a Dunán, ha egy héttel tovább maradunk.- Mint egy nászút - egészíti ki a gondolatot Szeréna, de a szemeiben látok valami huncutságot, amiért szeretnem kell őt, az övé kell lenni ebben a percben is. Tizenöt nap elteltével, Szerénával fáradtan tértünk vissza az utazásról, számos élményt és benyomást szerezve. A tíz nap alatt a céljaink nem voltak megvalósíthatóak, de 130
