Marx Mária: Hetés. Egy nehézsorsú néprajzi tájegység népművészeti kincsei (Zalaegerszeg, 2019)
4 • Másik célunk a kiállítással: a nagyközönség előtt is ismertté tenni a hallatlanul gazdag hetési textilkultúrát, a viseleteket és lakástextileket. A múzeumokba begyűjtött eredeti szőtteseket és hímzéseket együtt mutatni be az elmúlt négy évtized értékmentő, újratanító törekvéseivel. Az 1950-es évek végén Virágh Béla és Virágh Béláné néptanítók voltak az elsők, akik felfedezték a hetési néprajzi értékeket és szinte a sírból hozták vissza és tanították újra a hetési szövést. Az általuk vezetett háziipari szövetkezetekben hetési asszonyok tanulták újra nagyanyáik tudományát. Az utolsóként megszűnt Lenti Háziipari Szövetkezetben dolgozott Hácskó Imréné Zsuzsa, aki 1996-tól egyéni vállalkozóként szövi tovább a megtanult motívumokat és látja el vászon alapanyaggal a térséget. Jelenleg az egyesületünk szervezésében Zalaszombatfán elindított hetési szövő szakkör vezetőjeként adja tovább tudását. A hímzésben a „hetési rózsa" újrafelfedezése és továbbtanítása már az 1970-es években elindult a letenyei Készéi Sándornénak köszönhetően. Az újratanítás a nyolcvanas években vett nagy lendületet, Zala Megye és a Lendvai Magyar Intézet támogatásával zalai hímző szakkörvezetők kezdtek tanítani a Lendva-vidéki településeken: Baracska Károlyné, Török Andrásné, Pulai Lászlóné Kocsisné Koszorús Anikó, és később Tüske Mária. Ezen a kiállításon azoknak a szakkörvezetőknek a munkássága is jelen van, akik már nem lehetnek köztünk, vagy már nem aktívak. A hímző kultúra tudásátadása hosszú folyamat, mindenkinek megvan a maga szerepe és jelentősége, aki éveken keresztül részt vesz ebben: a szakkörvezetőknek és a hímző asszonyoknak, akik megszámlálhatatlan órát áldoznak a csodálatos darabok kivarrására és a tudás elsajátítására.
