Marx Mária: Hetés. Egy nehézsorsú néprajzi tájegység népművészeti kincsei (Zalaegerszeg, 2019)
Hetési hímzés A 19. század közepén kezdődtek meg azok a változások, amelyek a következő 60-80 évben meghatározták a hetésiek textilkultúráját. Az anilinfestékek elterjedése, a színtartó pamutfonal és a gyári alapanyagok elérhetővé válása lehetővé tette a régi viselet alapvető változásait, a színesedést és változatosságot. A szőttesek meggypiros pamuttal sűrűn felszedett díszítése mellett elsősorban a hímzett ruhadarabok elterjedése mutatja a változást. A férfiak ünnepi ingére és gatyájára fehérrel hímzett minták között a szabad rajzúak éppen úgy megjelennek, mint a mértanias, szálszámolásos, zeg-zugos motívumok, az ún. „darázslép’’. A számolás szerint behúzott hímzőfonalat kígyószerűen bújtatott szál fogja körül, amely több sorba varrva léphez hasonló rombuszos mintázatot adott. Az így kialakított mezők közé sokszirmú virágokat, leveleket, pöttyöket hímeztek. A nők viseletében is jelentős a fehérhímzés, ezt a háromszög alakú vállkendőkre, kézbe való kendőkre, a pacsák szélére készítették. Nagyon kedvelték a lyukhímzést is. A fehér mellett a laposöltéssel varrott darabokon - horvát hatásra - megjelent a piros, majd a kék szín is, vezető szerepet azonban nem kapott. 16 Legfeltűnőbb mintákat a fekete klott kötények külső szélére, aljára és a középső szélek összeállítására varrták. A piros gyapjúfonal meghatározó volta természetes, hiszen a gazdagság, a bőség szimbóluma volt az egykor hihetetlenül drága bíborvörös szín. Mellette azonban, kiegészítésképpen mindenféle élénk színű (sárga, kék, rózsaszín, zöld) gyapjúval hímeztek. Ezek a harsány piros kerekrózsák, apró színes mintaelemekkel, „tökmagokkal” kiegészítve meghatározzák a hetési hímzőstílust és viseletét egyaránt. Polgári hatásra a dísztörölközőkön előfordul keresztszemes, ritkábban szabad rajzú hímzés. Évszámok, monogramok, egy-egy mintakönyvből származó korona- vagy virágmotívum már az iskolában tanult ismereteket jelzik. A szőtteseken és hímzéseken megjelentek csipkék is - elsősorban a szintén polgári jellegű horgolás és a szélek eldolgozására és díszítésére a vidékünkön használt különleges varrott-hurkolt öltések is. Az eredeti hetési mintákat már négy évtizede tanítják a zalai hímzőszakkörök vezetői az egész megyében, sőt az egykor Zalához tartozó, ma szlovéniai községekben is. Közülük is kiemelkedik Török Eta Népi Iparművész munkássága, aki több szakkör tagjai számára is tervezi, újítja a muzeális ruhadarabokon talált hetési motívumkincset. Tanítványainak munkái alkotják a kiállítás hímzéseinek túlnyomó többségét.
