Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)

Ismertebb magyar kötődésű műemlékek a Muravidék szlovénok lakta településein

bordás-konzolos keresztboltozattal láttákéi a szentélyt. Valójában az épületet megtoldottáka hatalmas hajóval. Építészeti szempontból szükséges hangsúlyozni, hogy a diadalív két oldalára kőből faragott mellékoltárokat építettek, a lapos tetejű terem nyugati végébe pedig karzatot állítottak. A szentély déli falába gótikus ülőfülkék mélyednek, az északi oldalhoz hosszúkás sekrestye csatlakozik.

Az Árpád-házi királyok korszakából származó szakrális épület felmérhetetlen értékét jelentik a templomfalat borító gótikus falfestmények, amelyeket 1863-ban fedeztek fel a különböző korszakokban szakszerűtlenül rámázolt vakolatrétegek alatt. A magyar és a szlovén művészettörténészek közül többen nagyon magas minőségi jeggyel illették a freskókat. A freskók tudományos elemzése során már korán kiderült, hogy az ott látható személyek öltözete a legapróbb részletekig megegyezik az itáliai ábrázolásokéval. Ez főképpen azzal magyarázható, hogy az 1370-es években, amikor a tárgyalt freskók készültek, a Mura menti vidék viszonylag szoros kapcsolatban állt Itáliával.

Nagy valószínűséggel a freskóknak (legalábbis azok bizonyos részének) Aquila János, a vidék neves freskófestője- illetve azáltala működtetett festőiskola - volt az alkotója, akinek származása ugyan vitatott, ahhoz azonban aligha férhet kétség, hogy nem kis köze volt a korabeli olaszországi művészeti stílusokhoz. Az igazsághoz tartozik, hogy a freskók Aquilára kevésbé jellemző vonásokat is tartalmaznak.

Az ótemplom freskói keretében- egyebek mellett - az apostolok ábrázz ótemplom freskórészletei