Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
Ismertebb magyar kötődésű műemlékek a Muravidék szlovénok lakta településein
93 nem egykori formájában tündököl, ami annak köszönhető, hogy - miután 1956-ban feltárták a régi szentély alapfalait - 1978 és 1979 között helyreállították és restaurálták az épületet. Turnišče (Tomisa, Turnischa, Bántornya) Szűz Mária-templom a Szent László-legendát ábrázoló freskókkal (Cerkev Marije Pod logom) A mai Turnišče település környezete már a korai középkorban lakott területnek számított. A13. század előtt annak szűkebb vidékét a szláv származású Jura nemzetség bírta, majd azt követően az egyre jelentősebb alsólendvai Bánffy család birtokába jutott. Nagy a valószínűsége, hogy a Bánffy család valamelyik tagja alapította Turnišče és a tágabb földrajzi vidék egyik legjelentősebb plébániatemplomát, feltehetően a tatárjárás utáni években. Első írásos említése 1267-ből való. A település egykor két részből állt, a templom az ún. Chernech vagy Čemeč településen - ellentétben az akkoriban Európa-szerte általában kőből épített szakrális épületekkel - téglából épült fel. Az ótemplom freskói között külön figyelmet érdemel a Szent László-legenda ábrázolása, amely Kárpát-medencei vonatkozásban is egyedi értéket képvisel, amihez hasonlóval csaka ma Szlovákiában található Szepességben és Erdély keleti peremvidékén találkozhatunk. A turniščei templomot két párhuzamos épület alkotja, amelyek közül a román-gótikus kori résznek felmérhetetlen művészettörténeti értéke van. Az új templomrészt 1915-ben építették, és manapság abban zajlanak a különböző szertartások. Az újonnan létrejött Muraszombati Püspökség legfontosabb búcsújáró helyévé nyilvánított szakrális épület legkorábbi változatából megmaradt a szentély apszisa, az eredeti ablakok mellett a későbbi átalakítások sok-sok nyomával. Alig észrevehetően a félköríves záró fal külsején megfigyelhetők a román kori ablaknyílások és a 13. századi pártázat részletei. A román stílusjegyek mellett markánsan megjelennek a gótikus átépítés idejéből származó finom részletek is. A szakemberek szerint a keleti tengelybe illesztett, kétosztatú ablak kerek mérművében lévő négykaréjos lóherefaragvány a templom 14. századi bővítését bizonyítja. Az említett időszakban kétszakaszos,
