Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
60 településre számos borospincesor és hétvégi nyaraló a jellemző, amelyek tulajdonosai közelebbi és távolabbi falvakból, városokból származnak. A jelentősebb településrészek közül megemlíthető a Belsőhegy, a Bükkhegy, a Cserhegy, a Dolac, a Hidegkút, a Kövecses, a Szénégető, az Újhegy, a Kurtahegy, az Újtamás, a Szentháromság, a Bömhéc stb. A szerekre hasonlító, dombtetőkön és völgyekben látható településrészek a 18. szazadtól jöttek létre. Akkortól vált divatossá a vincellérek állandó letelepedése az ún. „szőlőhegyen". Származásuk tekintetében a vincellérek és a szőlőmunkások főként szlovénok voltak, ugyanis az Esterházy uradalmi tisztek és a tekintélyesebb alsólendvai szőlőbirtokosok szívesen alkalmazták a szorgos kezű, szlovén anyanyelvű embereket. Manapság is a két település lakosságának mintegy háromnegyede szlovén nemzetiségű. Napjainkban azonban a „szőlőhegyen lakóknak" csak kis hányada él kizárólag szőlőművelésből, a többség egyéb munkavállalás révén próbál érvényesülni. A legutóbbi népszámláláskor Lendvahegyen 586, míg Hosszúfaluhegyen 277 személyt tartottak számon. A Lendvahegy határában lévő három temetőben található az egykori tekintélyes alsólendvai polgárok utolsó nyugvóhelye számos értékes sírkővel. A vidék legmagasabb pontján van az ún.„Lármafa", ahonnan az őrök egykor értesítették a lakosságot és az alsólendvai polgárokat, valamint a vár katonaságát a közelgő ellenségről. A turisták és a Lendva múltja iránt érdeklődők számára a legjobban keresett a török alóli felszabadulás tiszteletére 1727-28-ban épített Szentháromság-kápolna, amely ma műemlék jellegű épület. Fontosabb látnivalók: A Szentháromság-kápolna (templom) A Lendva város feletti szőlődombok egyikén található. A 18. század előtt a vár védelmét biztosító rendszer keretében katonai erődítmény állott a mai szakrális épület helyén. A török magyarországi kiűzése tiszteletére jött létre a templomocska, amelyet a helybeliek leginkább kápolnának neveznek. Az 1727-28-ban zajló építkezés fő támogatója a horvát származású Gludovácz család volt. A kápolna fő jellegzetessége a török időkben itt katonáskodó személy,
