Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
és állatvilága a köti határban jut talán leginkább kifejezésre a környéken (például a tavirózsa). Sajnos, az egykor jellegzetes vízimalmok ma már nem léteznek. A Mura holtágai minden évszakban élményekben gazdag kirándulásokra kínálnak lehetőséget. Említésre méltó, hogy a közelmúltban megjelölték a Muránál azt a helyet, ahol a II. világháború utolsó napjaiban ismeretlen tettesek által meggyilkolt pap, Halász Dániel holttestét kivetette a folyó. A Mura holtága mentén egy rendezett parkot is létrehoztak, ahol ízléses emléktábla tájékoztatja az érdeklődőt a település történelmének fontosabb eseményeiről. Az utcákat az utóbbi esztendőkben korszerűsítették, így a településjelenleg a Lendva-vidék egyik legcsinosabb falva. Lendva városa (Mesto Lendava) (Történelmi összefoglaló) Lendva tágabb határában feltehetően Kr. e. 3500 körül jöhetett létre valamilyen szintű település. A rézkorban és a bronzkorban már feltételezhetjük az állandó népesség jelenlétét. A bronzkorból leginkább ismert az ún. Oloris, amelyet Alsólakos határában tártak fel. Amikor Pannónia provinciát bekapcsolták a római államszervezetbe, a mai Lendva térségében is - fontos utak mentén - katonai erődítményként számon tartott település állott. Gábor Zoltán, lendvai születésű festőművész történelmi sorozatának fontos részei a hunokat és a kereszténység meghonosodását jelképező alkotások, valamint a következő oldalakon a könyvnyomtatásra, a török csatákra és 1848 emlékére készült festmények A Lendva-vidék egyik legfontosabb értéke az immár évezredes multietnikus jelleg. Az állapot már a népvándorlás időszakában hasonló lehetett, azt követően pedig a sokszínűsége tovább fokozódott. A 6-7. században - az őslakók és különböző germán törzsek mellett - megtörtént a szlávok letelepedése a Mura mentén. Jogosan feltételezhető, hogy a 9. században a kereszténység már érintette
