Gábor Zoltán: Ápisz nyomán (Lendva, 1990)

Varázslás

tette; a zöld a kenyeret, a bőséget; a sárga az aranyat, a gazdagságot stb.

Még ma is vannak természeti népek, akik élő ember bőrére, ritkán holt anyagra rajzolják ábráikat. II j int idézem:

»A polinéziaiaknál a bőrre tetovált ábrák mindegyikének meghatározott jelentősége van. A mellre rajzolt borzalmas pofa az istenség arcát jelenti. E jelképet csak a törzsfőnek van joga viselni. A különböző színű vonalacskák, négyzetalakú jelek a harcos hadjáratainak az emlékét idézik. A fehér nyílvesszők és a fekete körök száma a hadvezér érdemeiről tanúskodnak.

A tetoválás szokása ma nekünk nevetségesnek tűnik, pedig a fehérbőrűek soraiban is sokan, a polinéziaiakhoz hasonlóan, különböző módon ékesítik magukat, habár azt hiszik, hogy műveltek és értelmesek. Igaz ugyan, ők nem rajzolják tele bőrüket ábrákkal, e helyett színes szalagokkal övezik testüket, arany csecsebecsét raknak magukra, érmecskéket mellükre, toliakkal, sasokkal díszített sisakokat fejükre. Mindezek az ostobaságok ugyanúgy katonai érdemekről tanúskodnak, rendfokozatokat jelölnek, mint a polinéziaiak testére rótt tarkaság.«

16

Quipu (csomóírás)