Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)
III. Vacsora
Ezért így szólott édesapám anyámhoz: Hozhatna ez a gyerek menyecskét a házhoz. A közelben voltam én is, meghallottam, Ezért mindjárt háztűznézőbe indultam. Fogtam a tarisznyám, a nyakamba tettem, De előtte magamat jól teleettem. Bejártam tíz várost, harminchárom falut, De nem találtam sehol nekem valót. Az egyik csúnya volt, a másik meg szegény, Harmadikat akkor ölelte egy legény. A negyediket szörnyen megszerettem, Harminchárom percig a bolondja lettem. De ezt meg nem vehettem el ám, Mert vénebb volt, mint az öreganyám. No, most mit csináljak? Most is legény vagyok, Reggeltől napestig a lányokra gondolok. Aki tudna egy jó lányt, aki hozzám jönne, Meghívnám a lakzimba jövő esztendőre. Csak vígan! III/6/h. A VENDÉGEKRŐL 1. Éltesse az Isten a ház összes vendégét, Apraját, nagyját, asszonyát, emberét! Legyenek jókedvben és ily vígan mindvégig, Hangjukat hadd hallják az egész falun végig! 2. Minthogy már a nagyján átestünk, Vigadjunk, ha eddig pityeregtünk. Eddig is volt valahogy, ezután is lesz, Hogyha nekem is egy jó feleségem lesz. 56
