Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)
III. Vacsora
Oly édes e tészta, mint a csurgatott méz, Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz. Nagyon szereti ezt minden asszonyféle, Alanyok sem tudnak betelni véle. Van, amelyiket a férfi is szereti, Ne válogassanak, lássanak csak neki! 3. A koszorúslányunk is kitett magáért, Ezt a tortát elkészíteni is ráért. Szép keze sütötte, biztos fog ízleni, Ne is késsünk soká, tessék megkezdeni! Kinek a gyomra beteg, majd meggyógyul tőle, Ki szerelmes akar lenni, egyék belőle! 4. Behoztam, íme a szép süteményeket, Sok különfélét, nagyokat, kicsiket. Ne mondják, hogy sok már, mert nincs olyan szekér, Amelyre még egy-két szalmaszál rá nem fér. Nagyon jók, mondhatom, e szép sütemények, Hogy megártanának, attól én nem félek. Megehetik bátran, lányok és legények, Sőt, egy pár darabkát még magam is kérek! III/5/m. KÁVÉ BEHOZATALAKOR 1. Messziről jöttem, szultán országából, Kávét hoztam, erőset a javából. Jó ital, be sem lehet rúgni tőle, Ezért hát bátran igyanak belőle! 50
