Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)

III. Vacsora

Közben Magyarország nagy részét bejártam,

De ilyen káposztát keveset találtam.

Hát még hússal elkészítve milyen pompás falat, Kinek a gyomra nem bírja, nézze csak a falat!

3. A káposzta is az étkek vezére,

A magyar nép egyik legjobb eledele.

Még a királyoknak is gondja volt erre,

Áldott föld az, ahol terem a gyökere.

De én nem dicsérem, dicsérje az magát,

Mert belevágtam vagy fél oldal szalonnát, Tizenkét disznónak elejét, hátulját.

Mindenki keresse benne a legjavát,

A menyasszony is keresse meg a farkát!

4. (Egyik vőfély:)

A káposzta jaj de jó,

Vendégeknek ez való.

(Másik vőfély:)

Káposzta doszta,

Egye meg, ki hozta!

III/5/h. PAPRIKÁS HÚS

1. Ismét megérkeztem nem is oly sokára, Merem állítani, nem vártam hiába. Olyan ételt hozok most valójában,

Mely első lehet az étkek sorában.

Ezért az ételért is sok próbát tettem, Egy szilaj bikával két nap verekedtem.

45