Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
rajta hordtam a sebkötőt. Rudazás után odaszólt a szomszéd a Márkó Vendelhez:- Gyorsan elvégeztünk. Hamar hazaérnénk, csak ne volna olyan kerülő az a bakterházi út. Még ma elmehetnénk a Mura-partra is szénáért. Vendel bácsi egyet muccsantott, aztán úgy szólt, hogy felhúzza vele a szomszédomat.- Minek arra körüljárni? Nem szakad meg ez a ló se, ha itt átmegyünk a vasúti töltésen. Akkor aztán kerülőút nélkül hazahajthatunk.- Nem szakad meg - kezdett beleegyezni a dologba a szomszédom -, de neked is kell tolnod a szekeret.- Tolom én, meg tartom is... Tovább nem mondhatta, mert a szomszéd elindította a lovát a vasúti töltés irányába. Először a kiszáradt, sással benőtt vasútárkon hajtott keresztül. Himbálódzott a szénásszekér, de a töltés emelkedőjéhez érve Vendel bácsi beleszúrta a villáját a szénásszekér oldalába. És igaz, tolta is, meg tartotta is a szekeret. Csak addig, amíg a töltésen fölfelé haladtak. Mert ahogy elindult lefelé a szénásszekér ferdén, futásnak eredt a ló. A szénásszekér felfordult, rúdja a földbe szűrődött, a ló továbbszaladt, mert a hámfa eltörött, az istráng elszakadt. Vendel bácsi az egyik sínre állt, belekapaszkodott a villájába, úgy egyensúlyozta magát és teh szájjal nevetett.- Te, öreg, bolond barátom, hát arra nem számítottál, hogy le is kell jutni a töltésről?! Te vén szamár... Helyrehoztunk mindent, de a bakterházi kerülőút rövidebb lett volna! 73
