Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
A konyhaajtó küszöbét csak az egyik lábával lépte át. A másik földbegyökeredzett. Felsikoltott, amikor meglátta az öregasszony gubbasztó alakját a szokott helyén. A szívéhez kapott, a fejőkét a földre ejtette, majd rohant vissza az istállóba a fiához.- Jaj, Pista fiam, segíts, visszajött az öreganyád! Odaült megint a konyhaasztalhoz, ott gubbaszt. Gyere, fussunk a szomszédasszonyokért, imádkozzanak! Csak úgy segíthetünk. Elrobogtak. Induláskor még Pista bekukkantott a konyhába. Keresztet vetett magára, csuklóit. Alig tudta utolérni az édesanyját. Ahogy beállt a csend, az ál-Öregmama átöltözött a pizsamájába. A megboldogult holmiját visszavitte a kamrába. Mosolyogva az ágyba bújt, még a szemét is behunyta, hogyha netán benéznének hozzá, alva találják. Csak akkor bújt ki pizsamában a hálószoba ajtaján, amikor az asszonysereg a gangajtónál erősen zümmögte az üdvözlény Máriát. Úgy szólt, mint aki nem tud semmiről semmit:- Mi az? Mit keresnek itt? Az asszonyok vezetője fontoskodva és bizalmasan szólt vissza:- Imádkozunk, mert megjött, visszajött az Öregmamád! A Fota történetét el kell hinni még akkor is, ha maga Fota mondta el először. Mert később a szomszédasszonyaik szóltak arról, hogy mennyire rászedte őket a bolondságra ez a Fota. És hogy többé nem lesznek hiszékenyek, mint Lajcsi bácsi. 65
