Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

Hétfőn reggel elénekeltük a Mi gránátosok vagyunk... kezdetű harci dalt, s még le sem ültünk, már a tanítónő asztalánál állt meg a három tejes, helyesebben a három tartozó. Először a nagy Szabó adta oda a pénzét. Adósságához a pénz nagy volt, ezért a tanító néni az asztalfiókba nyúlt, oda tette a többi pénzt, hogy visszaadjon. A pénzt nem találta. Kijjebb húzta a fiókot, gondolván: „Ejnye, a gonoszok elbújtak.” Akkor sem találta a pénzt. Erre kihúzta a fiókot, az asztalra tette, s akkor vette észre, hogy a tanulók állnak mind. Intett nekünk, hogy üljünk le. Aztán ő tovább kereste a pénzt, de akkor már rájött, hogy azt valaki elvitte.

Helyére küldte a három fizetni akarót, helyére tolta az asztalfiókot, nekünk nem szólt és mélyen elgondolkodott. A teremben feszülő csendet mégis ő szakította meg.- Valaki elvitte a tejpénzt. Ha tudjátok, ki volt, mondjátok meg... Különben majd a rendőrség kideríti és előkeríti.

Ezzel újra eligazította az asztalfiókot és kiindult a tanteremből. Már az ajtóból szólt vissza.- Bemegyek a rendőrségre. Addig Olgi néni vigyáz rátok. Ő majd megmondja, hogy mit csináljatok.

Sokáig csend volt, majd halk zümmögés követte azt, amit hangos ricsaj váltott fel.

Szilárd hurrogott le mindannyiunkat.- Gyerekek, ez szemtelenség! Ez már a népvagyon eltulajdonítása. És az a legarcátlanabb benne, hogy köztünk van az, aki a tettes, vagy legalább az, aki tud róla...

Olgi néni bejött, Szilárd azonnal leült s velünk együtt hallgatott.

49