Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
- Senki se nyúljon a kenyérhez! Én mind az asztalra rakom, majd utána igazságosan szétosztom... Az éhes szemek elkeseredtek, de aztán megkapták részüket a testvérek, testvériesen. Belemerültek a törvénytelen evésbe.- Hát most velem mi lesz? - törte meg a csendet egy siránkozó hang, amit a kenyérrágás töltött ki. - Ettem, de az anyám a csontomat töri, ha itt megtalál... A konyhából többen is nyugtatták.- Ha anyánk a spájzba megy valamiért vagy valamit elvégezni, te akkor onnan könnyen kisurransz. A kenyér elfogyott, csend lett a házban, csak néha hallatszott Jóska elfojtott szipogása. Ekkor, sötét előtt, jött meg az anya.- Nohát, de jók vagytok. El se hiszem. Eddig mindig ricsaj fogadott, ha hazajöttem. Kicsit elgondolkodott, aztán mondta fontoskodva:- Mivel jók voltatok, adok mindegyikteknek egy darab kenyeret. - Aztán bizalomra intve őket hozzátette: - Csak az apátok meg ne tudja... Ezzel csikorgóit a kulcs a zárban, s kinyílott az éléskamra ajtaja.- Te igazán türelmetlen vagy, Jóska - méltatlankodott az anya kenyérvágás közben -, nem tudod kivárni a konyhában a részedet? - Közben arra is gondolt, hogy több kenyeret szoktak máskor venni. Hangosan csak ennyit mondott:- Az máskor volt. Most igazán a szájak és a fogak őrlése zavarta a beállt 45
