Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

Márta kedvszegetten hallgattatta el:- Mi majd csak jövőre mehetünk kirándulásra. Addig az egerek szétrágják a pénzünket.

Miki mindig hajlott a tréfára. Most is kezdetben viccnek vettük szavait, majd elgondolkodtunk rajta, s igazat adtunk neki:- Ha úgy őrizzük közös vagyonúnkat, mint öreganyám is: zokniba varrva és a szalmazsákban, akkor Márta szavai szerint végzi ki magát a mi pénzünk - mondta. - Öreganyámtól már háromszor vittem be a bankba egérrágott pénzt. Mindig keveset vittem neki vissza. Ezért a miénket helyezzük biztos kezekbe! Ha a bankba tesszük, még kamatot is kapunk utána.

Persze, ezt én mondtam. Ennek már nem volt tréfaíze.- Azt hiszem - tettem hozzá -, most igaza van Mártának is, Mikinek is.

Ezt követte az áment jelző közös biccentés.

Egy hét sem telt el, megalakult az iskolaszövetkezet. Legelőször Gizi néni megmagyarázta, mi az a szövetkezet. Az iskola szövetkezete még beneficiumokat is kap.- Mi az? - kérdeztük egyszerre többen is.- Kedvezmény - örült meg az érdeklődésnek a tanító nénink -, például nem kell fizetnünk adót, olcsón kapjuk a vetőmagot, műtrágyát és irtószereket. Meg számítok arra is, hogy a falusiak fogatokkal segítenek a föld megművelésében.

Másnap kitisztítottuk a faluszéli elhagyott földet, ahol azelőtt a cigányok szoktak sátrat verni. Ez abból állott, hogy a szemetet összeszedtük és elégettük azokkal a cserjékkel

31