Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

A faluban már messziről láttuk, hogy a keresztútnál majdnem mind ott állnak az utcabeliek, és erősen mutogatva, gesztikulálva mesélnek egymásnak. Minket se úgy vártak, hogy a halakat csodálták volna meg, hanem egy rövidke csend után Szilárd szólt hozzánk.- András holnap nem megy halászni a Murára a gránátoddal. Meghalt. A gránát egy szilánkja éppen a szívét találta el, úgy mondta az orvos.

Aztán, hogy körülálltuk, sorra elmondott mindent, amit tudott, amit őneki mesélt el András anyja a ravatal mellett.- A déli harangszót megelőzően András a verandára ment. Magával vitte a szerszámos ládáját meg még valamit rongyba takarva. Anyja nem tudta, hogy az kézigránát. Hallotta a kopácsolását is. Amikor fel akarta ereszteni a rántást, nem talált vizet a vödörben. Azért kikiáltott: „András, hozz a kútról vizet!” Nem András, hanem a válasza ment azonnal. „Hozom, csak valamit szét kell még szednem.” Anyja türelmetlen volt, majd hirtelen a robbanás riasztotta meg, amit mély csend követett. Orsolya néni, András anyja kirohant a verandára. Onnan jött a hang. Fiát fekve, leterítve találta, mellette a földön egy tócsa vér. Az anya jajveszékelt, a szomszédok összefutottak. A kis Lacit küldték el az orvosért, hamar jött, de mégis későn. Csak azt tudta mondani: „Egy szilánk átment a szívén. Elvérzett.”

Magunkba merülve széledtünk szét. Mentünk haza, pedig még egyikünket sem hívták, és nem is volt még késő este.

Szombaton késő délután ismét a sánta Ferkó verte a

23