Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

állt. A legközelebbi találkozójukon a hazug társuk már erősítette, hogy kitalálta a legnagyobb hazugságot, olyant, amilyent még nem talált ki senki a világon. Elmesélte nekik a történetet, éspedig: valamikor, nem is olyan régen, ő egyedül kiment a Lendva melletti Feketeerdőbe. Hamarosan rátalált egy óriási fára, benne egy óriási odúra, benne egy óriási méhcsaládra, amelyben óriásian sok méz volt. Hazasietett szekérért, amelyre feltette az óriási kádat, az óriási puttonyt és újból, most már szekérrel, kiment az erdőbe. Ott puttonyozva tellendüstelle (színükig) megtöltötte a kádat mézzel, de ugyanannyi vagy talán még több maradt a méheknek is. Utána még alaposabban körülnézett az erdőben és nagy csodálkozására rátalált egy óriási gombára, akkorára, hogy két rúd segítségével alig-alig sikerült felgördítenie a szekérre. Elégedetten hazahajtott az összegyűjtött, természet adta rakománnyal.

A történetben mindenki felismerte a nagy hazugságot. Az emberek még most sem felejtették el az esetet, és még mindig emlegetik hazug elbeszélőjét is, aki győzött a hazugságversenyen.

(A történet kb. 50 éves. Az elbeszélés alapján lejegyezte Szabó Mária, Lendvahcgy.)

Lovas szekér

Történt úgy 50 évvel ezelőtt egy Lendva melletti faluban, hogy a falusi bácsi lovas szekérrel indult a mezőre szántani. Nem felejtette elvinni a napi boradagját sem, amiből az előleget már otthon megitta. Odaérve kifogta a lovát a szekérből, munkához

67