Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Igaz történetek
ted, de most látom, hogy Te forogsz én körülöttem.” (Szabó Mária - Lcndvabcgyen a Szcntháromságlábnál lakom. A történetet még gyerekkoromban apámtól hallottam, aki 1905-ben született Felsőlakoson, és állítása szerint az eset megtörtént.) Az esperes úr és az anyakönyv Történt a két háború közötti időben, amikor J. I. volt az esperes plébános Lendván. Az egyházi birtok Lendván, az Állomási kocsmával szemben terült el. Egy kapcai lány az akkori szokás szerint gyalog indult Kapcáról Lendvahegyre borért. A „papi birtukon”, a tüskeritásban toronyiránt ment, a búzatáblán keresztül vezető gyalogúton. Ugyanezen az úton jött visszafelé is, cipelve a demizson bort. Ekkor aztán elakadt, mert az esperes úr éppen akkor tartott felügyeletet a birtokon. Látta a lányt, megszólította, megkérdezte tőle, hogy tudja-e, kinek a földjén jár? A lány felelt: „Hogyne tunnám öspörös ur.” „Na és?” - szólt az esperes - „akkor hogy mersz erre menni, mondd csak a nevedet!” A lány ismét felelt: „De öspörös ur, magáná van a zanyakönv, észt magánok jobban köll tunnyi\” (Végi Erzsébet, Lcndvabegy. Azt állította, bogy vele történt meg az eset.) A csentei kereszt Valamikor a huszadik század hatvanas éveiben történt, amikor a kapcai és a felsőlakosi fiatal férfiak csoportba verődve a csentei hegyen szőlőültetés előtt földforgatást végeztek, vagy S3
