Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

kec. Sokszor ezt szép szóval sikerült is elérniük és a sok gyermek mellett is harmonikusan folyt a családban az élet. Egyedül, ha a nagylányok pl. bálba mentek, az apai figyelmeztetés nem maradt el, sőt meg is fenyegette őket, nehogy szégyent hozzanak a fejére.

A szófogadatlan gyerekeket a szülők büntették, pl. hajhúzással, vesszőzéssel, kukoricán térdeltették, néha ostorral, nadrágszíjjal, korbáccsal is ütötték a gyerekeket. Szidták őket, rájuk mordultak, máskor egy-két pofont is lehúztak nekik. Sokszor a tehenek őrzése miatt volt a baj, máskor a gyerekek elcsavarogtak, nem mondták meg, hogy elmennek hazulról, vagy este sokáig elmaradoztak, esetleg ha csúnyán beszéltek. Ugyanis a gyerekek szókincse meg volt tűzdelve illetlen, durva szavakkal is, amit hamar eltanultak egymástól. Néha a szomszédok is megdorgálták őket, megszidták vagy másképpen zörrentettek rájuk. A gyerekekkel szembeni szigorúbb vagy durvább fellépést az emberek elítélték, de akadtak olyanok is, akik helyeselték, ha valaki megbüntette a gyerekét. Az ideges, dühös vagy éppen ittas szülőknél hamarabb fordultak elő ilyen túlkapások.

Arra azért valamennyire vigyáztak, hogyha „kdlho vót a szobábo” - ez itt helyi szólás, akkor használják, ha a gyerekek előtt valamit nem akarnak elmondani -, vagyis a gyerekek előtt pikáns témát nem tárgyaltak.

A gyerekek szívesen dézsmálták a szomszédok gyümölcsét. Az ilyen gyümölcslopó gyerekeket a gazda gyakran „evadászto” (elkergette).

Az iskolában is büntettek. Amikor nem tanultuk meg a leckét vagy rosszalkodtunk, a tanítók ütöttek is: vonalzóval a gye21