Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)
A vőlegényes háznál, amikor éjfél után hazaérkeznek
kedvnek nincsen párja és te cigány, ne bámulj, húzz a hegedűd húrjába! Húzd rá!" Ezután eldalolták a lakodalom már ismert fő dalait: “Mikor ezt a kislányt megismertem... ” “Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa... ’’ “Az eke a földet nem magának szántja..." “Ej, te barna lány, mikor hozzád jártam, ablakod alatt, de sokszor megálltam... Majd a többi sok szép dal is sorra került mulatás közben reggelig. Eközben a menyasszony és a vőlegény elvonultak... Majd a menyasszony átöltözött és újból, még azon éjjel, de már menyecskeruhában jelent meg a víg lakomán. Hajdan ez alkalommal jelent meg először felvarrótt konttyal. A kontyvarrás nálunk a következőképpen történt: A kontyot többnyire valamelyik hozzátartozó varrta fel. A menyasszony feje tetején, középen, kettéválasztották a haját. Elöl a két szélt fonás nélkül, a füle fölött is “bepöndörgették” (bepödörték). Majd a hajat hátra húzva befonták, és feltették kontyba. Ezután kúp alakú kemény kartonból csúcsos kontyot varrtak a hajra és a feltett hajat annak üres részébe betömték. (Mindez könnyen ment a ritka hajúaknái...) Ezután a konty tetejére “fejkötüt” illesztettek. (Ez kicsi, három részbe szabott, tarka sapka-féleség). Hátul a 38
