Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)
Amikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) "elköszöntik"
2. “Változat - bevezető rész: “Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mielőtt elvinnénk a ház virágszálát, röviden elmondom az ő búcsúzását. Menyasszonyunk is eképpen szólna, ha szíve érzelmeitől most szavakhoz jutna: Zengnek búcsúszavaim, hullanak könnyeim, mert tőletek válók el-kedves jó szüleim. Bocsánatot kérek, hogy megbántottalak, jóságotokért sokszor megszomorítottalak. Drágajó szüleim feledjétek el ezeket, az Isten áldjon meg mindezért titeket. ” A köszöntő folytatása: “Kedves testvéreim tőletek is búcsúzom, az Istennek áldása veletek maradjon, egykor az egekbe magához fogadjon és az örök életben nektek is részt adjon. Kedves kereszt- és bérmaszülőim, akik engem a keresztség és a bérmálás szentségének felvételéhez segítettek, köszönetét mondok, hogy meg nem vetettek. Köszönöm szeretetőkét, jóságukat és a sok ajándékukat, fényes mennyországban nyerjék el jutalmukat. Kedves rokonaim, barátnőim, szomszédaim és vendégtársaim, köszönöm, hogy ezen a mennyegzőn meglátogattak és az ünnepen velünk mulattak. Isten velük! Most pedig kívánok mindenkinek további jó mulatóst, magunknak pedig szerencsés hazaérkezést!" Mindezt végighallgatva és átélve a menyasszony többnyire már igen elpityeredett és sűrű könnyek között bú-34
