Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)
Amikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) "elköszöntik"
Emikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) “elköszöntik” í. “Változat - bevezető rész (ÍA násznagy mondókája a menyasszony nevében.) “Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves szülők, tisztelt mennyegzős társaim! Engedjék meg, hogy a mi kedves menyasszonyunk névében néhány szót szólhassak: Míg rebegő nyelvem szárnyára eresztem, előbb szemeimet az égre függesztem. Onnét várok áldást a víg társaságra, annak ittlévő minden tagjára. Dicsőség Istennek a magasságban, ki mennyekben lakik fénylő boldogságban. Aki nekem rendelte ezen hű párt, hogy elnyerjem vele a mennyek országát. Örömömre jött meg nekem ez az este, örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel. Azonban szívemet bánat is fogja el, mert a páros élet göröngyös útjára lépek fel. Hosszú az én utam, melyen elindulok, azért én Istenem tehozzád fordulok. Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, mert segélyt és áldást csak Tőled nyerhetek. Hatalmas Úristen, világ teremtője, tekints ezen ártatlan, kérő gyermekedre, s tekintsd ama kedves jó szülőket, 31
